Hogyan lehetne ezt elfogadni, és túllépni rajta?

Egy kollégám aki egyben nagyon jó barátom is lett a munkánk alatt, ma mondta el hogy két hete megpályázott egy pozíciót a multicég, szomszédos gyárában, és megkapta a lehetőséget, reméltem hogy még holnap jön dolgozni de már szabadnapot kapott hogy elintézhesse amit kell. Számomra nagyon rossz ezt tudomásul venni, de tisztában vagyok azzal hogy a munka az amiben sokszor nincs barátság, hisz mindenki pénzből él csak nem mindegy mennyiből. Nos, neki ez jelentős lépés elmondása szerint, a helyében én is így tettem volna.

De baráti szemszögből nézve nem tudok elvonatkoztatni rajta hogy az akivel együtt mentünk együtt jöttünk dolgozni most ez megszűnik, továbbá azt sem tudom hogyan tudom majd kezelni, ha valami mondandóm van már nem tudok oda menni hozzá.

Ráadásul más nincs a műszakban olyan akivel egy szinten tudnám említeni, meg is jegyezték "mi lesz veled majd?"

25F