Miért nem tudok- e felett túllépni és elfogadni mindent?

A világ olyan, amilyen. A te világod pedig olyan lesz, amilyenné alkotod. És csak az utóbbit tudod megváltoztatni.

Akkor lesz jó életed, ha eléred a belső harmóniát.

A tiniknél ez pont általános dolog, hogy kritikusan szemlélik a világot és változtatni szeretnének.

Mégis, mikor tennének ilyet, ha nem ebben az életkorban?

Előtte még túl fiatalok hozzá, később meg már (jó esetben) azt valósítják meg, amit ilyenkor elterveztek, de már esetleg okosabban, és többféle szempontot is figyelembe vesznek.

Úgyhogy legyél pozitív, de azért nem baj, ha változtatni szeretnél a világon. Most van a te időd - később majd te is jobban belesimulsz.

"A világ olyan, amilyen."

Ezek szerint kérdező, te miattad van éhinség a föld nagy részén, te miattad vannak háborúk, és te miattad van igazságtalanság a földön. Vagy pedig ez egy baromság. Nem, akármennyire is rózsásan látja valaki az életet, attól még továbbra is ugyan olyan marad. Azt mondom, jó ha az ember annak látja, amilyen. Jó, ha az ember meglátja a szépet és a jót. De szükséges, hogy a rosszat is képes legyen meglátni. Akár másban, akár magában.

Kedves embernek tűnsz, nagyon szimpatikus a dolgokhoz való hozzáállásod, és remélem, hogy felnőtt korodra sem változol meg nagyon!

1. A média torzít. A rossz hírek átjönnek, a jók nem. Ha csak a médiából tájékozódsz, és nem mész oda a saját szemeddel látni a dolgokat, akkor torz képed lesz róla. Például: a tévében még mindig ment az, hogy a határon tolonganak a menekültek és át akarnak törni meg rengetegen már át is jöttek és csak vonulnak tömött sorokban... A kollégám arra autózott, ahol ezek a felvételek készültek és senki nem volt ott. Archiv felvételeket mutogattak a tévében, hogy riogassák az embereket. Szóval hagyjuk az állandó, fejünk felett lebegő katasztrófát. Humbug. Soha nem volt még ennyi ideig egy huzamban béke. A dédszüleink mezítláb jártak és csak pár évig tanultak, a szerencsésebbek biciklivel közlekedtek és nem gyalog, kútról hordták a vizet és örültek, ha túlélték a torokgyíkot. A fejlődés rendkívüli.

2. Ez a "felrobbantanak, lelőnek, megkéselnek"... ezt hagyjuk. Az hír, ha évente 50 német meghal terrortámadásban. Az nem hír, ha évente 3000 német meghal, mert megöli a házastársa. Figyelj a körülötted élőkre. Közelre koncentrálj, ne távolra, és olvass statisztikai adatokat.

3. A világot itthon kell megváltani, nem többezer kilométerrel odébb. Nem sokat tudsz tenni a kínai légszennyezés ellen, a kongói gyerekek éhsége ellen. Azért tudsz tenni, hogy ha itthon egy idős, magatehetetlen emberrel találkozol, akkor nem hagyod annyiban. Hogy ha főnök leszel, akkor igazságos leszel, kedves, nem terrorizálod a beosztottjaidat, nem keltesz bennük félelmet és nem fenyegeted őket. Ha mások munkatársa leszel, akkor nem cikized őket, nem szivatod őket, ha mások ilyet tesznek és csoportosan rászállnak valakire, akkor azt megvéded. Ezzel meg tudsz menteni egy emberéletet, egy másik embernek nem lesznek álmatlan éjszakái, nem fog szúrni a szíve, nem depressziósan megy dolgozni, és ez nagyon nagy dolog.

4. Ha kiegyensúlyozott, boldog és felszabadult vagy, sokkal könnyebben tudsz segíteni másoknak. A semmiből, az energiahiányos, szorongó állapotból nem lehet adakozni. Légy nyugodtan boldog, ne legyen emiatt lelkiismeretfurdalásod. A boldogság jár az embernek. Tanulj, szerezz jó állást. Végezd el a munkádat felelősségteljesen, markold fel az érte járó pénzt, és áldozz a szabadidődből az általad fontosnak tartott dolgokra, környezetvédelemre, állatmenhelyek megsegítésére, ételosztásra, amire jónak látod. Ennyi elég. Ezzel már megtetted a magadét.

Szóval nem csak ez a két út létezik:

- boldognak lenni és tojni az egészre

- depressziósnak lenni és a világ sorsa fölött siránkozni

A harmadik út az igazi:

- élvezni az életet és cselekedni, hogy jobb legyen másoknak is