Hogy tudnám elfogadni végre önmagam?

Előző vagyok!

Bocsi sok a helyesírási hiba,a kutyám épp rajtam ugrált.

Hmm önbizalomhiány és félelem tipikus esete. Én is ilyen voltam. Hogy mennyire legyen elég annyi, hogy 160 cm-es srác vagyok, gondolom nem kell ecsetelnem, hogy ez csajozásnál mekkora rohadt nagy hátrány?! Már csak azért is, mert leszűkiti a potenciálisan választható nők számát egy magasabb csávóval szemben.

Igaz, hogy amíg nem tudod megcsókolni önnmagad, más sem fog. Ez nem a bájgúnár, szerelmes vagyok magamba, nárcisztikus szelfisen csücsörítős degeneráltat jelenti!

Nekem két dolog segített de nagyon.

- egyrészt kerestem magamban mik azok a tulajdonságok amikkel együtt tudok élni, meg tudok alkudni, mert nem zavar, de szégyellem őket, és vélhetően egy társsal már komoly problémákat jelentene, ezek a belső dolgok: pl nem tudtam nemet mondani semmire se, megfelelési kényszerem volt, ami az önbizalomhiányból jött és ami a legszebb sokszor hazudtam is, illetve léggé hanyag voltam a környezetemre, ezeken gyökeresen változtattam,

- az önbizalomhiány egyik legjobb módja ha szembenézel a félelmekkel, elég kicsiben kezdeni, valakinek az is félelem, hogy rálépnek a metrón és nem mer szólni érte, ezekkel kell kezdeni, és szépen lassan összeadódnak, pl én féltem nagy társaságba, ismeretlen emberek közé menni, úgy sikerült ezt megoldani, hogy szándékosan kerestem olyan közösségeket ahol senkit nem ismerek, pl focizni kezdtem, és beíratkoztam egy nyelvtanfolyamra is, majd később fősulira levelezőn. Úgy voltam vele, hogy biztos lesz akinek szimpatikus vagyok, és olyan is akinek nem, de itt jön a kérdés is, nekem is mindenki szimpatikus elsőre? ! nyilván nem, akkor miért is legyek olyan hiú, hogy elvárjam ezt másoktól is?!

aztán szépen lassan megoldódott, rá fogsz jönni, hogy senki sem születik úgy, hogy jó valamiben, még aki született tehetség is, annak is tennie kell érte, nap, mint nap. Ez alól Te sem vagy kivétel!