Olvastam 1-2 hírt mostanság arról, hogy mégis mekkora a munkaerő hiány, elég sok területen. De mi a valóság?

Az ember oda megy, ahol lehetőséget kap, és ahol meg tud élni, ha nem itthon, akkor külföldön, ha nem a jelenlegi munkahelyen, akkor egy másiknál. A munkaügyi hivatal nem tud változtatni, az is csak egy közvetítő, de nem tud javítani a munkakörülményeken, a béreken, azon, hogy a cégek bejelentenek vagy sem, és ha igen, akkor mennyire....

Egyik nagynéném orvosként ment ki, mert pénze nem volt magánpraxist nyitni, közalkalmazottként meg pocsékul keresett, hálapénzt nem akart elfogadni a betegektől, és egyedül neveli a gyerekét, külföldön megélnek, nem kell hálapénzt elfogadnia, nincsenek anyagi gondjaik.

Tényleg így van. A gépek amiket javítok, sokszor a tudatlanság miatt hibásodnak meg. Az utcáról bárkit beleültetnek, csak valaki dolgozzon már vele, mert nincs ember. Utána persze hogy jönnek a hibák, mert egyrészt nem értenek hozzá, másrészt rohadtul nem is érdekli őket, azért a kis pénzért, amit kapnak.

Tehát igen, munkaerő hiány van, de mivel külföldön is ez a helyzet, a jól dolgozó emberek már leléptek külföldre.

"Ennyire rossz MO?"

Valamikor a szülői gazdaságban tevékenykedtem és mellette nem volt más munkahelyem. Ez még a szocializmusban volt, ezért kmk-snak minősíthettek volna, vagyis közveszélyes munkakerülőnek mert otthon éltem meg a saját munkámból és nem voltam rabszolga mert elegem lett belőle. Nem csak életem legszebb időszaka volt de egy garzon ára is hamar összejött. Mellette évi 365 nap pirosbetűs ünnepnek tűnt a meghitt szülői fészekben lenni, csajoztam, utaztam, boldog voltam.

Utána voltam például kutató-fejlesztő mérnök is, mivel a szülők is kezdtek rábeszélni hogy munkahely is kéne mert más is azt csinálja. Rövidesen elborzadtam azon a tényen hogy parasztként is nagyobb úr voltam mint mérnökként. Azzal ha időmet és szabadságomat feláldozom egy munkahelyen másoknak keresve a pénzt és nem csak rosszul fizetik de meg is vagyok alázva...

Voltam valamikor a szocializmusban szerelő is, de diplomával elvárható lenne hogy legalább olyan elégedetten érezzem magam mint egykor parasztként. Ha kemény és tisztességes munkát végzek akkor elvárom azt hogy például a roma zöldséges ne röhöghessen ki amiért neki munka nélkül 2 mercije is van, azzal hogy éhbérért felvett magyarokkal dolgoztat. Nem beszélve arról hogy a korrupt milliárdos mennyire kiröhög. Nem vagyok hajlandó ilyen romlott hazáért dolgozni.

Jó állást szerezni kint sem egyszerűbb, mint máshol. Komoly tudás kell, ami a komoly pénzt hozza. Az igaz, hogy ott egy nyelvet alig beszélő is elhelyezkedik a szolgamunkákra, csak épp nem él meg az ottani árak mellett.

A nyelvet anyanyelvi szinen beszélő orvos, egy informatikus vagy egyéb keresett foglalkozással induló ember meg fog élni külföldön, a többiek próbálkoznak, majd hazakullognak (erről nem szeretnek beszélni).

Tipikusan aki itthon nem tanul és nem tud boldogulni, az odakint sem fog. Ott se kellenek a képzetlen tömegek akiknek európai bért kell adni, arra ott a migri fillérekért.

Itthon is lehet szépen keresni, igaz hogy nem a betanított melósok és árufeltöltők, hanem egyetemet végzett, többdiplomás, sikerszakmákban elhelyezkedett embereknek. Ők megdolgoztak érte, megérdemlik.

Ha kimész egyik fejlett országba akkor konyhakész, kiforrott demokráciába csücsülsz bele. Ahol rendes fizetések és munkakörülmények vannak. Ha kinézel az utcára akkor vidám görkorisokat látsz, akár 70 évest is. Ha itthon nézel ki akkor meg kutyát vonszoló zombikat látsz, mint ha azt üzennék a világnak hogy nekik már minden mindegy és várják rongyos életük letellését. Arról nem is beszélve hogy Magyarország egy kocsma, ahol arra megy a játék hogy ki tudja a másikat jobban becsapni, lenyomni, megalázni, eltaposni. Meg ki tud több közpénzt ellopni, ki tud több adót eltitkolni. Meg ki tud munka nélkül többet keresni.

Ha kimész akkor meg tisztességesebb társadalmat találhatsz, akik összefognak a haladás érdekében és nem pedig eltapossák egymást. Külföldön utazva érezhetted már úgy hogy igen, itt letelepednék és egyből családot is alapítanék.

40 év szocialista népbutítás volt itt. Ha ezt a szellemi vírust 1 nap alatt meg lehetne gyógyítani akkor a magyarok nem kimennének innét hanem a hazájukból csinálnának élhető helyet. Már 30 éve volt rendszerváltás és az ország nem nyugat lett hanem betegebb lett mint a szocializmusban volt.

Nekem gyerekként mindig is vágyam volt, hogy valamivel kitűnjek mások közül, kitörjek a silány kis életemből. Az volt a vágyam, hogy külföldre költözzek és ott dolgozzak. Majd lediplomáztam és rájöttem, hogy ma azzal tudok kitűnni, ha maradok. :) Megjegyzem egyetlen egy volt évfolyamtársam költözött külföldre, de ő anyanyelvi szinten beszéli a németet és mesterképzésre ment, majd maradt mérnökként dolgozni. Baromi jó is a fizetése, nem is sajnálom tőle, megérdemli. Nagyot lépett és bejött.

Az embereket nem az készteti indulásra, hogy nincs munkahely, hanem hogy válogatnak és mindig egyre többre vágynak. Ez egyébként nyugaton régóta megfigyelhető, igaz 10-20 évvel elmaradva, de várható volt, hogy nálunk is eljön ez a hullám. Nyilván azért vonul mindenki nyugatabbra kulimunkát végezni, mert itthon ezért a pénzért magyar ember ezt már nem vállalja. De Németországban pl. miért van annyi üres kuli poszt? Mert a helyi német ember ennyi pénzért ezt már nem hajlandó megcsinálni. Nagyjából ennyi. Mi magyarok máshova megyünk, más alól ganajozni, majd ide is jön valaki.

Ezeket az embereket nem állítaná meg és nem hozná haza egy nettó 50, vagy 100 ezer forintos béremelés sem és éppen azért nem, mert mindig többre vágyunk.

Ezen felül, ha Mucsaröcsögéről Józsi bácsi jó kőművesként elindul dolgozni, akkor neki vélhetően mindegy lesz, hogy 300 km-re megy Pest megyébe a jobb megélhetésért, vagy 450 km-re Ausztriába a még jobbért, ahol szállást kap, ellátást, dolgozik és annyi a dolga, hogy haza kell küldenie a pénzt a családnak. Sok magyar cég is felvállalja már ugyanezt, de általában nem tudják felvenni a versenyt bérben.

Elmondom én mivel szembesültem. Eljöttem Budapestre tanulni és az utolsó évemben beszívott egy Pest megyei cég. Jó fizetést ígértek, céges autót, évi prémiumot és cafetériát. Elvállaltam, megélek belőle, tudok venni hitelre egy lakást és biztosan tudom, hogy ki fogom tudni fizetni a törlesztő részleteimet, DE... Amit sejtettem ugyan, de igazából csak itt tudatosul az emberben, az az, hogy lehet hogy otthon a vidéki kisvárosban, csak nettó 150 ezret keresnék, de 8 millióért már lehet venni egy panellakást. Eljöttem Pest megyébe ennek több, mint a dupláját megkeresni, ugyanakkor egy panellakás is több, mint a duplája árban itt, mint otthon. Drágább egy vendéglő, drágább egy egyszerű helyi közért, drágább beülni valahova meginni valamit, vagy elmenni szórakozni. Ergo totálisan ugyanott vagyok, mintha a vidéki kisvárosban élnék, azt leszámítva, hogy itt több a lehetőségem, ha váltani szeretnék.

Sokan ugyanebbe az álomfelhőbe esnek szerintem, amikor kimennek kulimunkázni és itt a hangsúly a kulimunkán van 1000-1700 euróért (mert orvosként, mérnökként nyilván nem ennyit lehet kint keresni). Óóó ennyi pénz takarítóként, felszolgálóként, konyhai kisegítőként, gyári szalagmunkásként? Jóhogy megyek... Persze, csak azt felejtik el, hogy ott a megélhetés is legalább annyival több, vagyis maximum úgy éri meg, ha szállást, ellátást adnak, összeszorítom a fogamat és néhány évig csinálom, amíg össze nem szedek némi induló tőkét bármihez. Erre nagyon jó, szerintem egyébre nem. Egy normális életre, saját albérlettel, vagy ne adj isten saját lakással, kevés.

Igen, elmenni könnyebb, ugyanakkor én ennek jelen pillanat itthon, tisztességesen dolgozó fiatalként hatalmas előnyét látom, ugyanis én kerültem abba a helyzetbe, hogy versenyeznek értem, válogathatok és diktálhatom a feltételeimet. Én hallgatom végig a szakmai konferenciákon, hogy mennyire sújtja az ágazatunkat a munkaerő hiány és mennyire fontos a fiatalok toborzása és megtartása, én hallgatom az erre felállított komoly stratégiákat és bevallom ilyenkor valamelyest nekem dagad a mellem, mert úgyérzem megbecsülnek, amiért én a köreikben ülök. És tovább mennék, nem csak én kerültem ebbe a helyzetbe, hanem lassan mindenki, aki itthon maradt, mert végre kezdik észrevenni, hogy az ember fontos, az embert meg kell becsülni, az embernek fizetni kell, ha dolgoztatni akarják. Minket fiatalokat már nem úgy neveltek, hogy csendben ülünk és tűrünk egy munkahelyen 40 évig és biza ezt már sokan kezdik felismerni.

Őszinte leszek. Szerintem ez baromi jó érzés, én megbecsültnek, értékesnek érzem magamat a helyemen, ahol sok más fiatal is dolgozik évek óta. Pont azért, mert tudják, hogyha ez nem így lenne, akkor holnaptól sarkon fordulunk és tárt karokkal várnak minket a szomszédban. Ez már szinte minden ágazatra igaz, csupán lassan jut el a munkáltatók agyáig, hogy igenis nem CSAK a pénz számít. Természetesen az is, de még nagyon nagyon sok minden más is e mellett. Én remélem, hogy haladunk tovább abba az irányba, amit én a saját ágazatomban kezdek látni, mert tetszik ez a fajta mentalitás és őszintén remélem, hogy nagyon sok fiatal fogja ezt még megtapasztalni rajtam kívül ITTHON, mert akármilyen sz*r is a kormány, mi itt vagyunk itthon és itthon is lehet boldogulni.