Gyakorlatilag van bármi értelme annak, hogy a Tesco-ban sztrájkolnak?

Nem pontoztalak le. ( 21 - es )

Én is inkább kivárom míg a hús vér pénztáros leblokkolja a vásárolt dolgaim.

Nem próbáltam még azt a robot pénztárat.

#21: Megértem az érzéseidet az önkiszolgáló pénztárakkal kapcsolatban. Szomorú, hogy egyre több szektorban váltják le az emberi munkaerőt a gépek és automaták, de sajnos ez nem újdonság. Rohamosan fejlődik a technika és ha tetszik, ha nem, idővel el fog tűnni az a technofób generáció, aki nem tudja (vagy nem akarja) használni ezeket az új eszközöket. A mai fiatalok (25-35) már szinte számítógép mellett és telefonnal a kezükben nőttek fel. Sem nekik, sem pedig a gyerekeiknek nem fog gondot okozni, hogy leolvassák a vonalkódot vagy beüssenek pár számot. 20 éven belül, ez a szakma is el fog tűnni, mert elavulttá és feleslegessé válik. Úgy, ahogy előtte sok másik is.

Lehet, hogy most még veszítene pár vevőt az adott áruházlánc, ha bevezetné az önkiszolgáló pénztárakat. De nem sokat. Eleinte lehet, hogy páran dacból inkább lesétálnak még 300 métert a másik áruházig. Mondjuk az első hónapban. De tovább nem. Inkább megtanulja haszbálni az újat, mert az ember alapvetően lusta. Még ha kocsival van, akkor is.

Nekem speciel néha nagyon elegem van az undok, bunkó kasszásokból. Bármikor mennék az önkiszolgálóba, ha nem lenne ott állandóan akkora tömeg. Érdekes, hogy néha mekkora tumultus van ott, a pénztáraknál meg alig állnak. Vajon miért?

Értem én, hogy ha őt rendesen megfizetnék, akkor a munkáját is boldogabban, szívesebben végezné. Értem én, hogy havi 500-ért fülig érő vigyorral ülne a kasszában. Azt is megértem, hogy 120-ért meg van olyan, aki rám sem néz, vissza sem köszön. De szerintem senki nem kötelezi arra, hogy ennyi pénzért, ezt a munkát végezze. Ha nem elégedett, akkor váltson munkahelyet. Képezze tovább magát és váltson szakmát. Természetesen most nem azokról beszélek, akik 30 éve ebben a munkakörben dolgoznak. Nekik 50-60 évesen, már nem annyira egyszerű a váltás. Azt mondom, ők azok a kevesek, akik tényleg joggal és okkal sztrájkolnak. Mert ők már nem, vagy csak nagyon nehezen tudnának váltani. Ők nem tehetnek arról, hogy 30 évvel ezelőtt elkezdtek kasszázni. De aki mondjuk érettségi után, 10 évvel ezelőtt beállt a kassza mögé, és azt hitte, hogy itt majd karriert csinál és innen megy nyugdíjba, az csak magára vessen. Az tudhatta volna előre, hogy ennek a szakmának hamarosan vége. Én egy olyan szakmát tanultam ki, amiben az emberi erőforrást nem lehet leváltani. Viszont folyamatosan képeznem kell magam. Folyamatosan képben kell lennem az új technológiákkal, haladnom kell a korral, mert a 10 évvel ezelőtti megoldásokra ma már nincs szükség.

Azért azt is látni kell, hogy nem képezheti át magát és kezdhet új szakmába mindenki...

Nézzük az orvosok, ápolók, tanítók, vízügyi dolgozók, szakmunkások, stb. munkáját. Ha az alacsony fizetések miatt mindenki azt mondaná, hogy nem csinálom ezt tovább, elmegyek inkább villamosmérnöknek, akkor mi lenne az országunkkal?

Azt kellene látni, hogy itt kollektívan vannak hatalmas problémák, nem csak a Tescoban. Mindenhol kizsigerelik a munkavállalókat, egyre több és több feladatot tolnak a nyakukba, az utolsó bőrt is lehúzzák róluk és cserébe mit kapnak? A nagy büdös semmit. Szerintem pont az az abszolút természetes és normális, ha végre feláll mindenki, aki igazságtalannak érzi a helyzetét és jelzi a nagy világ felé, hogy nincsenek rendben így a dolgok!

Utolsó,ezzel csak egy baj van. Hogy ez ellen küzd mindenki valamilyen szinten,de a munkáltatók külön jogászokat alkalmaznak arra, hogy hogyan zsigereljék ki az embereket.Ha éppen érdekli őket az MT. Vannak munkahelyek,ahol a munkáltatók jogait alapból tiporják,és ha csak valami köze is van a szakszervezethez egy munkásnak,nem tetszésüket fejezik ki. Ha most a belpolitikát akarod felhozni,nem hiszem, hogy csak ennél a kormánynál minimálbéres a munkavállalók 3/4-e,nem tudom hányan,tényleg csak a hasamra ütöttem. Az előző kormányoknál ugyanúgy "ellopták" a szabadságot mint most is. Vannak munkáltatók, ahol naponta 14-16 órát a munkahelyeden vagy,és jó ha 8-at elszámolnak,a többi állásidő,meg készenlét,meg mit tudom én mi,de nem munkaidő. Egy dologra figyelnek, hogy a végzés és a másnapi kezdés között,a 9 vagy a 11 óra pihenőidő meglegyen.Szerinted miért van buszvezetőhiány IS az egész országban?És a 180 órájáért a cégnél 280 órát van jelen. Nemhogy a törvényes idő felett túlórát fizetne,de még annak a 100 órának csak a töredékét fizeti ki,mert te abban nem vezettél,csak ott voltál. Van még egy ilyen munkakőr,ahol csak arra fizetnek,ha éppen munkát végzel? Még a tesco sem számolja ki így a munkaidőt,mint a Volán busztársaságok. Vagy a nővérek, túl vannak hajtva. Nemhogy anyagi,de lassan erkölcsi megbecsülést sem kapnak. A régi rendszerben,az vitte sokra,aki ügyeskedett,és sajnos ez átívodótt a mostani rendszerbe. A munkáltatók ügyeskednek. A cégvezető nem fog lemondani,az ő kis luxusáról (porsche,jetski,villa,porsche vagy épp hummer),mert ha mindenkit rendesen bejelentene,ezekre már lehet hogy nem tellene.Minden (majdnem) szférában fellelhető ,hogy mivel ügyeskedik ki a minél kevesebb járulék befizetését,és a munkavállalókat hogyan tudják minél jobban kihasználni. Egy bölcs barátom mondta jól: Magyarországon nem a munkájukat fizetik meg az embereknek,hanem azt,amit az a munka a munkaerőpiacon ér. De most már lassan azt sem. Egy viccel fejezném be.:

Két ügyvezető igazgató beszélget:

- Te fizetsz az embereidnek?

- Én nem.

- Én sem. És bejárnak?

- Be.

- Az enyémek is. Te, nem kéne ezektől belépődíjat szedni?

25-ös. Ha minden orvos elmenne inkább árútfeltölteni hidd el hogy egy hét múlva sokkal jobban megfizetnék őket ha visszamennek. Akkora kiborulás lenne belőle hogy a kormánynak nem lenne más választása.

És igenis ezt kéne csinálni. Csak az orvosokban van annyi empátia hogy arra a kis időre se hagyják ott a betegeket a saját kárukra.

Viszont ahol nem ilyen a helyzet hogy ember életek múlhatnak azon hogy bemész-e egy-egy nap melózni ott simán ezt kéne csinálni. Elmenni jobb helyre. Leáll az üzlet? Az legyen már a munkáltató baja és nem a munkavállalóé.

Nem kell a cégekhez hűnek lenni. Ez már nem az a korszak. A piac dolgozik, ahogy tőled elvárják hogy versenyezz a munkáért, ők is had versenyezzenek érted. Persze ehez képezni kell magunkat állandóan.

26# Nem politikai kérdést szándékoztam csinálni ebből, viszont akkor most visszakérdezek: Szerinted mindez normális?

27# Egyetértek. Viszont azt is látni kell, hogy nem mindenhol van választási lehetőség és ha esetleg van, akkor is csödörből vödörbe tud menni a munkavállaló. Hol lehet ma már minimálbérből megélni, ha nincs meg valakinek a saját lakása/háza? Ha megvan, akkor is hol jut olyan "luxusra", mint egy sarki kis éttermi vacsora, vagy egy esti színház, hétvégi mozi a gyerekekkel és akkor még nem álmodoztunk évi egy nyaralásról sem! Ez a baromi szomorú, mondom mindezt úgy, hogy mérnökök vagyunk a párommal, mindketten vezető beosztásban, vagy is nyugodtan mondhatnám azt, hogy homokba dugom a fejem és engem nem érdekel az egész, hisz nekem jó. Döngethetném a mellem, mert nekem bezzeg volt eszem tanulni (főleg mert rugdosott a szerető, támogató családom hátulról) és így jól is élek, de nem teszem és éppen azért nem teszem, mert nap mint nap pengeélen táncolok, amikor próbálok a munkáltatóm és a beosztottaim érdekei között egyensúlyozni és mindeközben embernek maradni. Látom lecsúszni az embereket, látom őket az utolsó fűszálba is kapaszkodni, látom hogy hetekig kézzel mosnak, mert nem telik új mosógépre az elromlott helyett és látom, amikor szégyenkezve belépnek az ajtómon a hónap utolsó napjaiban, hogy adjak már kölcsön fizuig 10 ezer forintot, mert nincs miből gyógyszert venni a gyereknek. Mi ez, ha nem szomorú és nem gyomorforgató? Nem tudnak máshova menni dolgozni, mert ha mást nem is, itt legalább megbecsülést kapnak, a pénz meg máshol sem lenne több.

Egytől egyig talpig becsületes, tisztességes emberek, akik kétkezi munkával keresik a kenyerüket és ennyit érdemelnek... A nagy semmit! Gratulálok annak, aki szerint ez a természetes és ismétlem! Itt nem arról beszélek, hogy ezeknek az embereknek mérnöki, vagy vezérigazgató szintű fizetést kéne adni, de a normál emberhez méltó megélhetéshez elegendőt igen! Igenis álljanak fel és küzdjenek az igazukért, én a saját állásomat kockáztatva a beosztottaimnak is pont ugyanezt szoktam mondani, ha valami nagyobb megmozdulás látszik.

Ha én nem küzdök magamért, értem ugyan senki nem fog!