Ennyi "közvetlen" munkatársakkal tudnátok dolgozni?
Azt vettem észre, hogy nagy részüknek nincs "magánélete", például épp ma volt az egyikőjük házavató bulija és szinte az egész irodát meghívta magukhoz (kb. 20 ember), együtt járnak futni, együtt járnak inni, stb. Én nem ilyen vagyok, szerintem fontos meghúzni egy vonalat, hogy hol a munkahely és a magánélet, a munkahelyre dolgozni járok, nem feltétlenül barátkozni, egy házavatóra is csak maximum 1-2 nagyon közvetlen munkatársat hívnék meg. Ők azonban szinte a nap 90%-ában beszélgetnek, pletykálnak a magánéletükről.
A legjobban azonban az zavar, hogy olyan szinten "közvetlenek" egymással, hogy elmesélik, ha az ebédtől hasmenést kapnak, ha épp menstruálnak, ha mennek betétet cserélni, stb.
Múltkor például az egyikük azt mesélte, hogy moziban volt, amit evett csípte a száját, majd a gyomrát, a beleit, végül szerencsére csak otthon kapott hasmenést, de a "fos csípte a segglyukát is". Egy másikuk épp azt részletezte a mellettem ülőnek, hogy "olyan büdöseket fingott tegnap otthon, hogy még ma is érződik rajta, érzi-e". Ugyanez a kolléga beszólt egy másiknak ma, hogy "itt van egy rágó, büdös a pofád".
Mindez egy cég menedzsment osztályán, nagyrészt diplomás emberek között. Van egy diáksrác nyárra, főleg fénymásolás, adatrögzítés a feladata, őt ma kibeszélték a háta mögött, hogy folyton a munkába van bújva, ha beszélgetni próbálnak vele csak röviden válaszolgat, nem pletykál velük, ebből adódóan szerintük biztosan autista. Ezek után feltételezem, hogy mivel én is hasonlóan állok hozzájuk, rólam is hasonlóan vélekednek. Ezt ki lehet bírni valahogy? Én lennék túl távolságtartó?
Igazából én a felmondáson gondolkodom, csak addig jó lenne kibírni, amíg nem találok mást, bár néha úgy érzem, hogy nem bírom egy percnél sem tovább. Eddig egy vidéki nagyobb városban dolgoztam, persze ott is néha beszélgettünk, de nem ennyire semmitmondó dolgokról, és nem a nap 90%-ában, hanem mondjuk csak 10%-ban. Volt egy kollégának az esküvője, mondta, hogy a templomi hol és mikor lesz, volt aki el is ment rá, de a lagzira nem hívott senkit, meghagyta a barátainak és családjának.
Félek, hogy mi van, ha váltok és itt Budapesten mindenhol ilyenek.
válasza: válasza:1. A legtöbb munkahelyen nem megszokott.
2. Nincs veled semmi baj.
3. A magyar átlagembert az égvilágon minden idegesíti, úgyhogy teljesen normális.
válasza:Én dolgoztam gyárban és közmunkában. Ott leginkább a szex volt a központi téma. De az olyan részletesen, hogy még arról is rézletesen beszámoltak, hogy hogy élveztek a nőjük képébe, valamint hogy kevertek le neki egy taslást, miután oralizálás után a padlószőnyegre köpött. Én, mivel nem beszéltem ilyen dolgokról, rendre kibeszélt egyén voltam. Mindenáron tudni szerették volna, hogy hogy miképpen vesztettem el a szüzességemet, és hogy a kkor a nőbe élveztem-e vagy kirántottam a végén. De mivel nem beszéltem ilyen dolgokról, mentek a találgatások, hogy tuti szűz, búza, vagy impotens vagyok. Sőt, egyesek odáig merészkedtek, hogy lehet, hogy nincs is farkam.
És ez nem kamu, tényleg így volt.
válasza:Utolsó, erőteljesen gondolkodom én is a külföldi kiköltözésen, elsősorban a pénz miatt, de második szempont az, hogy talán ott az emberek mentalitása más. A párom azonban szereti a munkahelyét (egyedül van egy irodában, nem cseszegeti senki, szereti a munkáját is és
a fizetése is jó), így ő nem szívesen költözne most. Úgy vagyok vele, hogy kipróbálok még pár helyet, egyik csak jó lesz.
válasza:Nálam a mentalitásbeli különbség volt az elsődleges szempont, a jobb kereset csak másodlagos, mert az őseim nem élnek annyira rosszul otthon.
Ha a párod esetleg univerzális világcégnél dolgozik, akkor létezik olyan, hogy egyszerűen átközvetítik egy másik székhelyre.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!