Ennyi "közvetlen" munkatársakkal tudnátok dolgozni?

Azt vettem észre, hogy nagy részüknek nincs "magánélete", például épp ma volt az egyikőjük házavató bulija és szinte az egész irodát meghívta magukhoz (kb. 20 ember), együtt járnak futni, együtt járnak inni, stb. Én nem ilyen vagyok, szerintem fontos meghúzni egy vonalat, hogy hol a munkahely és a magánélet, a munkahelyre dolgozni járok, nem feltétlenül barátkozni, egy házavatóra is csak maximum 1-2 nagyon közvetlen munkatársat hívnék meg. Ők azonban szinte a nap 90%-ában beszélgetnek, pletykálnak a magánéletükről.

A legjobban azonban az zavar, hogy olyan szinten "közvetlenek" egymással, hogy elmesélik, ha az ebédtől hasmenést kapnak, ha épp menstruálnak, ha mennek betétet cserélni, stb.

Múltkor például az egyikük azt mesélte, hogy moziban volt, amit evett csípte a száját, majd a gyomrát, a beleit, végül szerencsére csak otthon kapott hasmenést, de a "fos csípte a segglyukát is". Egy másikuk épp azt részletezte a mellettem ülőnek, hogy "olyan büdöseket fingott tegnap otthon, hogy még ma is érződik rajta, érzi-e". Ugyanez a kolléga beszólt egy másiknak ma, hogy "itt van egy rágó, büdös a pofád".

Mindez egy cég menedzsment osztályán, nagyrészt diplomás emberek között. Van egy diáksrác nyárra, főleg fénymásolás, adatrögzítés a feladata, őt ma kibeszélték a háta mögött, hogy folyton a munkába van bújva, ha beszélgetni próbálnak vele csak röviden válaszolgat, nem pletykál velük, ebből adódóan szerintük biztosan autista. Ezek után feltételezem, hogy mivel én is hasonlóan állok hozzájuk, rólam is hasonlóan vélekednek. Ezt ki lehet bírni valahogy? Én lennék túl távolságtartó?