Munkahelyi kávéscsészéket kinek a dolga lenne elmosogatni? Miért gondolják egyesek hogy "valakinek" el kéne mosogatni? Valakinek csak nem neki?

Munkahelyi pszichológia. Közös iroda a sarokban a „kávésarok”. A cég ad kávéfőzőt kávét csészéket a dolgozó ha kávézni akar annyi a dolga hogy lefőzi kiönti megissza. Meg persze illenék csészét elmosogatni… na ez az ami nem megy 10ből 9 embernek. Úgy kell elképzelni hogy egységsugarú marika megissza a kávét majd leb**ssza a csészét ahogy van. Majd később jön inni keres egy másikat. Ami még tiszta. Még véletlen se mossa el maga után. Mivel a csészék száma véges így hamar eljutunk oda hogy az összes szennyes.

És akkor egybites marika (vagyis a cég dolgozóinak 99%-a) elkezd pampogni. Hogy hát mi van itt. És miért nem mosogat el valaki. Valaki… és ki az a valaki akinek más után kéne mosogatni azt valaki árulja már el.

És akkor jön este a takarítónő és vagy elmosogatja az egészet vagy nem. Ha nem, akkor másnap lázadás és lincshangulat. Hogy hát mi van itt. És még egy kávét se lehet inni.

És egybites marika kimondja a varázsmondatot: hogy micsoda emberek vannak itt!! Hát most nézzem meg! Még mosogatni se tudnak maguk után. Mondja ezt 10ből 9 ember azután hogy ő se mosogatott el maga után.

Vajon miért van az hogy ez az elemi feladat (kávét megiszik- csésze elmos-két mozdulat) ez meghaladja a dolgozók 90%-ának képességeit?

Valamint hogy van az hogy 10ből 9 embernek magas az a képlet hogy ha tiszta csészét akar akkor tán mossa el maga után mert senkinek se dolga más ganéját pucolni?

De amikor egyszer megemlítettem az egyik díszluvnyának hogy hát mióta itt állsz és panaszkodsz hogy mi van itt azalatt már elmosogathattál volna. Ha mást nem csak azt a pár csészét amit magad és nem más mocskolt be… hát úgy nézett hogy ölni tudott volna…

Miért megy ez így?