Szánalmasnak számítok, ha megmondom a főnöknek, nem vagyok hajlandó egy olyan kollégával együtt dolgozni, akitől félek?

"- minden mozdulatomba beleköt

- kiabál velem

- egyszerűen lefagyok amikor rám ordít vagy megfenyeget

- láthatóan élvezi amikor rettegésben érzem magam mellette

Rólam pár szó

35 éves férfi vagyok 31 éves koromba pszichiátriai osztályon kezeltek generalizált szorongással és egyéb személyiségzavar diagnózissal.

Gyerekkorom nem volt, a szüleim állandóan ordibáltak velem, bármit csináltam semmi nem volt jó, belém nevelték, hogy hülye vagyok.

Az általános iskolába mindennap megvertek, megaláztak, kigúnyoltak ezért mai napig is fájdalmasan gyötörnek az emlékek.

Sokszor van öbgyilkossági hajlamom és negatív gondolataim, egyszerűen nem tudok a múlt szenvedéseinek emlékétől megszabadulni"

Akkor ezeket szépen elmondod neki, és hogy az agresszív munkatársad az ordibálással csak azt éri el, hogy rosszabb legyen a teljesítményed. Az ilyen idióták mindig azt hazudják, hogy fel akarnak készíteni az életre, meg hogy ők csak így akarnak megkeményíteni, de ez f*@*szság, egyszerűen csak gonoszak bántani akarnak valakit. Alj ki magadért, ha az általad mondottakat részletesen megmondod a főnöködnek, akkor azzal mindenképpen jót cselekedtél, egyrészt beszámoltál a helyzetről, másrészt ezzel mintegy megvédted magad, aki meg azt várja, hogy ordíts neki vissza, az elmehet a pitsába, ez egy munkahely, nem egy focimeccs!

Szia,

Nem vagy szánalmas. Pszichésen nem vagy rendben, és ez a pøcs még rátesz egy lapáttal.

Idegbeteggel dolgoztam már én is hónapokat, felettesem volt, egy lelki nyomorék, rosszindulatú, patkány valaki. Kikészített, motiválatlan lettem. Egy dolgot megtanultam tőle: azóta nem tűröm senkitől, hogy így bánjon velem.