Miért hiszik sokan, hogy a főnökök félnek a nagyszájúaktól?
Például a minap írta valaki a választ: "A főnökök legnagyobb félelme az ha olyan dolgozóval van dolguk, aki bizony megmondja az igazat, nem csak helyesel és bólogat."
De mégis miért félne? Mi van akkor ha mondja a magáét? Konkrétan semmi!
Ha igaza van a beosztottnak akkor sincs ok félni.
Azért mert egy beosztott fennhangon nyilvánítja ki véleményét, még lehet az baromság, és fel se merül bennük, hogy nem minden körülményt ismernek.
Sokszor tapasztaltam: az emberek gyakran elfelejtik, hogy a vezetők több információ birtokában vannak, mint a beosztottak, így nem is tudják, hogy mi a valós helyzet.
A nagyszájúak így csak maximum kellemetlenek, ezért nem értem miért gondolják, hogy félnek tőlük.
.
A nagyszájú emberek általában kiállnak magukért, a jogaikért és ez problémás egy olyan főnök számára, aki nem veszi emberszámba a beosztottjait. Ha valaki felhívja a többiek figyelmét arra (vagy a főnök szemébe mondja), hogy a munkaszerződés egyik pontja törvénytelen, hogy a túlórapénz igenis jár, hogy mindenki látja, hogy a kedvenc kolléganő azért kap több jutalmat, mert szétteszi a lábát, az a kollektíva megerősödéséhez is vezethet és ha egyre többen állnak ki a jogaik mellett, a főnök kénytelen lesz tisztességesen játszani. Vagy elküldheti azt, aki nem tetszik neki, de ennek is lehet következménye.
A mindenbe belepofázós, kötözködős, mindent jobban tudó, de igazából csonthülye beosztott persze más.
"Ha igaza van a beosztottnak akkor sincs ok félni."
Becsületes vezető nem is fél a beosztott véleményétől.
"Sokszor tapasztaltam: az emberek gyakran elfelejtik, hogy a vezetők több információ birtokában vannak, mint a beosztottak, így nem is tudják, hogy mi a valós helyzet."
Ez teljesen igaz, de a beosztottat nem csak utasítani, hanem tájékoztatni is kell, éppen azért, hogy ne legyenek tisztázatlan pontok, ne lássa tévesen a beosztott a helyzetet. Nem kell minden céges titkot megosztani a takarítónővel is, de ami a munkavégzéshez, a feladatok megértéséhez kell, azt igen.
Én pl. kifejezetten csendes ember vagyok, ritkán szólalok meg, szóval közel sem vagyok nagyszájú. Ettől még azért nem hagyom magam hülyíteni és kiállok magamért, amikor szükséges. Amikor így tettem, nekem is az volt az érzésem, hogy megijedt tőlem a főnök, valahogy nem tudott engem hova tenni, vagy nem tudom mi baja volt, szerintem előtte azt hitte bárhogy irányíthat.
Egy általad leírt emberben az lehet félelmetes, hogy másokat fellázít, mert igaza van és ezért a kollégák is felbátorodnak, mellé állnak. Ez igenis rémisztő egy főnöknek, ha nem akarja, hogy igazságos legyen a rendszer és ki akarja használni az emberek kiszolgáltatottságát. Mert akkor ugye az az érdeke, hogy mindenki engedelmeskedjen neki.
Persze ha valaki úgy nagyszájúskodik, hogy nincs igaza vagy hülyeségeket mond, attól nem kell tartania, max akkor azt látja, hogy nem halad a munka, sok a duma.
Abban az esetben sem kell félnie, ha érdekli, hogy az ott dolgozók jól érezzék magukat és igyekszik jó körülményeket teremteni nekik.
A főnök személyiségétől függ, hogy hogyan reagálja le ezeket, így 1-2 kisebb próbálkozásból már le lehet szűrni, hogy érdemes-e kihúzni a gyufát legközelebb vagy sem.
Pl.: az én főnöknőm élvezi, ha vitázok vele. Fura...
Középvezető vagyok, de nem vagyok főnök. Sok kolléga jön oda hozzám ilyen-olyan panaszával (pl az én feletteseim miatt) de eddig egy se jött habzó szájjal hogy márpedig "ennek így kell lennie".
Az általad vázolt emberek túlnyomó része nem a probléma megoldására törekszik (pl négyszemközt egy privát beszélgetésben) sokkal inkább a kollektíva fellázítására hajt, ezzel is rontva az összetartást. Az ilyen emberek javarészt arra törekednek, hogy az ő gondjaik miatt más bulizza ki a "megoldást". Így nem kell retorzióra számítani, ha valami hülyeség miatt lázadoznak. Van aki nálunk dolgozik már 3 éve és még mindig nem érti meg, hogy a munkáltatónk nem számítja bele a munkaidőbe az ebédszünetet, így a műszak 8 óra és 30 perc hosszú. Ezért nem mehet haza soha időben a munkából... Ő viszont nem keresett meg még senkit se ezzel a problémával. Szépen laposan sutyorogja ezt a dolgot kávézás közben (vagy hangosan, attól függően kik vannak a közelben) a többieknek, akik majd vitás helyzetben ezt is felemlegetik. Unalmas és bomlasztó ez a viselkedés (nem mellesleg elég primitív is)
Lényeg ami lényeg nem "félünk" az emberektől, aki ilyen beosztásban van javarészt tudja melyik embertől milyen viselkedésre számíthat. Az egyenes őszinte véleménnyel nincs semmi gond. Én azt vallom minden problémát meg lehet oldani, ha mindkét fél úgy áll a dolgokhoz. Ezek az állandó elégedetlenek meg javarészt úgyis lelépnek maguktól, mert a mostani munka elmondásuk szerint "úgyis sz*r, kétszer ennyi pénzért találok jobbat is).
"Nem kell minden céges titkot megosztani a takarítónővel is, de ami a munkavégzéshez, a feladatok megértéséhez kell, azt igen."
Ez ebben a formában nem igaz.
A feladat MEGÉRTÉSE nem feltétel, nem "kell". Az elvégzéséhez szükséges információkat KELL megadni, a többi grátisz, ha van rá idő. Nekem 35 beosztott esetén nincs idő megmagyarázni mindent. (egy helyiségben nincs több közülük 3-4 főnél több).
Az 5. válaszolónak ("Középvezető vagyok, de...") nem sikerült a kérdést megértenie, ami az volt, hogy "miért hiszik sokan", és nem az, hogy igazuk van e. Ez rossz fényt vet a középvezetőkre.
Egyébként a középvezető is főnök, mert beosztottja van! Ahogy mondani szokták "kisfőnök"
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!