Az átlag magyar munkásosztálybeli miért nem képes elviselni, ha a másiknak akárcsak egy picit is jobban megy?

"Az irigység az elsimerés legőszintébb formája"

Az hogy változtass egy helyzeten amiben nem érzed jól magad baromi melós dolog. Komoly öismerettel jár, ahol szembe kell nézned azokkal a gyengeségeiddel, amik a jelenlegi helyzetedbe taszítottak. Be kell látnod, hogy valamit nagyon elcsesztél, de ez ugye nem megy...

Helyette van egy könnyebb megoldás: a kompenzálás. Amíg köpködünk valakire addig elterelődik a figyelmünk a saját hiányosságainkról.

Ez nem csak a munkásosztályra jellemző bárki lehet irigy bárkire ha van rá oka, és nem csak anyagi dolgokban. Ahogy én észrevettem a pénz mellett leginkább a kinézetet szokták irigyelni, meg a boldog kapcsolatot.

#21 vagyok újra

Az már megint egy másik defekt..

Én úgy állok hozzá hogy pont azért segítek másoknak mert tudom hogy nekem milyen sz@r volt.

Egyébkent meg lehet hogy őt egyből beosztották oda ahova engem 2 év után, de ez csak egy terület az életben... Neki "bejött az élet" a munkában, viszont lehet hogy 25 évesen még szűz, vagy kiskorában verte az apja, vagy hormonbeteg és nem tud egy dekát se fogyni. Neki azzal kell megküzdenie, nekem az előléptetéssel. Viszont nekem cserébe boldog családom van, vagy jól nézek ki vagy bármi más...

Mindenkinek megvan a "batyuja", de ezzel a kölcsönös OK NÉLKÜLI gyűlölködéssel és aljas irigységgel nem lesz jobb semmi. Azért mert elterjesztem róla hogy ugy lett csoportvezető hogy a főnökkel összemelegedett, még én ugyanúgy a futószalagnál maradok...

Sokkal szebb lenne a világ ha segítenénk egymást, abban ami éppen nehezére esik a másiknak. En ezzel a filozófiával élem az életem, és sokkal könnyebb így, hogy szeretetteljes közeget alakítok ki magam körül, és irigykedés helyett büszke vagyok a másikra, örülök a sikerének, vagy ha komoly munkával érte el akkor felnézek rá, tanulok tőle.

Azokról akikről írtál pedig tudomást sem veszek, az én szememben az ilyen nem ér semmit.