Az átlag magyar munkásosztálybeli miért nem képes elviselni, ha a másiknak akárcsak egy picit is jobban megy?

Nekem volt egy kollegám (férfi) képes volt egész év során vezetni, hogy a területen kik mennyi jutalmat kaptak az év során.

Elvileg az éves bér 100 százaléka volt a határ.

Ez a tetű (akinek annyi esze volt, hogy a nevét is alig tudta leírni, a főnök csak megtűrte), minig szépen bemószerolt mindenkit, hogy ennek már ne adjon, mert sokat fog kapni, annak se adjon, mert sokat fog kapni.

Volt, amikor a titkárnő jutalmát kérte számon a főnöktől, hogy miért adtak neki annyit, közben épp az a titkárnő volt az, aki társa volt a kavarásban.

Nekem van egy kollegám, akivel egy másik beetette év elején, hogy nagy bónuszt kapott múlt év decemberében. A csávó ordibált az emberünkkel, annyira irigy volt. Mert hogy neki semmit nem adtak, pedig végig túlórázta az egész évet, meg mennyit dolgozott, meg most is csak plusz feladatot nyomnak a nyakába...

A baj ott kezdődik, hogy senki nem veszi észre, hogy kicsiny országunkban ez úgy működik, hogy minél többet vállalsz, annál többet kapsz. És amíg vagy olyan hülye, hogy megcsinálod, addig nyomni fogják, éhbérért.

Én a kis pénz - kis foci elvet követem. Előbb adjanak, majd utána megcsinálom. Nem vagyok bohóc, meg óvodás, hogy higgyek a meséknek. :)