50 sikertelen allasinterju utan ciki meg tobb allasinterjura menni?

Egyáltalán nem ciki, van, akit be sem hívnak, és mondvacsinált ürüggyel megköszönik a jelentkezését, hát én most rákérdeztem egy ilyenre, amire alkalmas lettem volna a hirdetés alapján, aztán kiderült, hogy amit csak előnyként írtak, az valójában elvárás (vagy csak nem akarták megmondani a valódi okot...)

Nem kell feladni, az mondjuk nem baj, ha felülvizsgálod, hogy eddig mire jelentkeztél, hogyan, és mi lehetett a gond. Van, hogy egyszerűen csak már megvan az ember, és nem is veled van a gond, csak a cégektől elvárják meghirdetni az üres pozíciókat.

Szerintem is érdemes egy idő után megközelítési módot váltani, ha álláskeresésünk sikertelen. Belegondolni a másik oldal logikájába, elméletet felállítani és ellenőrizni a tapasztalataid alapján annak helyességét.

Ha valami ellentmond, akkor csiszolandó az elmélet. Pl. az állást ajánlók gyakran kamu ajánlatokat tesznek olyan helyeken, ahol közalkalmazottakat, köztisztviselőket érint a dolog. Ezeket az állásokat pályáztatják, de közben a zömére ott van már sufniban a jelölt. Egyszerűen ilyen hülye a jog, hogy nem tehet mást a munkáltató.

Tegyük félre a kormánypropagandát, meg az illúziókat, számoljunk egy kicsit, hisz a munkáltatóknak mi is csupán számok vagyunk, akkor nekünk ők miért lennének többek puszta statisztikánál?

Ezekről az álláshirdetésekről szinte mindenki tudja, hogy 99%-a kamu.

Szóval 500 ilyenből jó, ha öt helyen komolyan keresnek valakit. Pl. titkárnőt, karbantartót, oktatót, tanárt, stb. Na most az öt helyre is mindenhol van bő 900-900 jelentkező egy kb. 50-ezres városban (nem kitaláltam, ezek bizony korábbi munkahelyemen tapasztalt, valós adatok). És most az öt helyen van mindenütt 1:900-hoz az esélyed, vagyis nagyjából egy ezrelék. Ez 100 interjúra

vonatkozik, neked eddig volt 50! Tehát pusztán statisztikailag tekintve ez biza nincs egészen öt tízezrelék. A többi munkavállaló se fogyatékos, vagy alkalmatlan a munkára. Nyilván vannak Nálad rosszabbak és jobbak is. Megint itt is lehetne statisztikázni, mert vannak KSH adatok, felmérések a munkavállalói szokásokról/megoszlásokról, de itt szerintem felesleges.

Az a lényeg, hogy ha nem rukkolsz ki valami ultra egyedivel, ütőssel, ami megtetszik jó eséllyel a munkáltatónak, akkor a fenti saccolás alapján pl. egy a tízezerhez az esélyed közalkalmazotti állásra.

Ha képes vagy a legrosszabbhoz képest 100-szor jobb teljesítményt nyújtani, már 1%-os esélyed van az állás elnyerésére. Vagyis statisztikailag nézve minden 100. interjúd lesz nagy valószínűséggel sikeres.

Ha mondjuk 50 alatt szeretnél célt érni, akkor 200-szor kell jobb teljesítményt nyújtanod a legrosszabbhoz képest.

Minél jobb akarsz lenni, annál jobban összezár a mezőny, vagyis annál pengébbnek kell lenned a kompetenciában. Ennek pedig ugyebár egyre csökken a valószínűsége. Senki nem isten, a zsenik is kevesebben vannak, azaz átlagemberként ez így elég nehezen megy.

Szóval közszférában ez van, mese nincs.

Lehet megközelíteni úgy is a dolgot, hogy kapcsolatokra teszel szert és oldalba támadod a rendszert. Akár a Fészbunkóval is be lehet verekedni egy munkahelyre magad, csak meg kell keresned az alkalmas személyt/személyeket, valamilyen kapcsolati relációt kiépíteni feléjük, összehaverkodni döntő személyekkel, vagyis megkorrumpálni a rendszert. Ekkor az először írt 99%-os érték túloldalára kerülsz, vagyis ahova elmész (mert kapsz infót, hova _nem_ kell elmenni), már 100%-ban nem kamu hely. Így ahelyett, hogy 100-szor alkalmasabbá képezted volna ki magad, töredék -ám pontosan befektetett- munkával máris ugyanott vagy. Ha viszont még teszel is magadhoz mondjuk 10-szeres teljesítményt, már 5-ször jobb helyzetben vagy, mintha a kapcsolati szálat nem használod ki...

És ez csak egy kis munkavállalói matek, semmi több. :)))

Másik érdekes dolog:

Ha megnézed, milyen szektorokban keresnek valós állásokat, illetve milyen szektorokban a legnagyobb a munkaerőfelvétel (KSH adatok, megint csak...) és itt próbálkozol, akkor ismét többszörösére nőhet az esélyed.

Nyilván nem kedvenc szakmád, területed lesz ez, de először legyen meg egy kevésbé kedvező munka, ki kell próbálni pár hónapot és majd lehet jobbat keresni, ha az nem felel meg, akár ugródeszkának is használhatsz egyébként nem, vagy nehezen elérhető álláshoz valamilyen kevésbé kedvező állást. Pl. elmész egy szigorúbb céghez pár hónapra, ahol arra az időre megfelelsz és "hagyod" magad átcsábítani egy kevésbé híres, másik céghez, vagy a cégen belül egy másik részleghez. Ilyen esetet is ismerek. Az is lehet, hogy valamiért beválik nagyon az ember és mikor így távozna, felajánlanak neki jobb pozíciót, munkaidőt, fizetést, pótlékokat, vagy jobb munkaszerződést, stb. Sok mindennel lehet egy dolgozót maradásra bírni, ha a munkáltatónak megtetszik az illető és nem hülye a főnöke.

Azután az életrajzok. Ahány hely, annyi szokás. Van ahol funkcionális életrajzot kérnek, van, ahol klasszikus formátumút, van ahol az EU-stílusú életrajz az agymenés. Nekem pl. mindhárom megvan a weblapomon. Plusz van egy álláskereső névjegyem is, direkt erre a célra. Ezen név, cím, mobil elérhetőség mellett email cím és az önéletrajzokat jól láthatóan tartalmazó weblapom címe is szerepel. Ugyanitt találhatók referencia munkák, szakcikkek, irományok, nem szakirányú, de esetleg leendő főnököm, esetleg a kedves neje/férjura számára érdekes, izgalmas információk, hírek, stb. Ettől éleszerűbb a dolog és egy átgondolt weblap is lehet jó referencia.

Ma már egy kulturált webportált nem egy nagy dolog összedobni, vagy fizetni valakinek, aki terveink szerint megcsinálja.

Ez az egyénmarketing egyik része.

A másik a megjelenés.

Vannak "öltönyös" és "farmeres" munkahelyek. Ezt ott dolgozóktól előre meg kell tudni és aszerint megjelenni a megbeszélésen, hogy mi a stílus, a főnök mit szeret. Esetleg ugyanazt szereti -e, mint munka közben, vagy elvárja az öltönyt az interjún, de munka közben meg zavarja, stb. Ahány ház, biz annyi szokás. Mind más és más filozófiával persze, szóval mindig informálódj a helyről, ahova állást keresni mész és helyspecifikusan készülj fel...

Szintén fontos dolog a kommunikáció: Tudnod kell egybefüggően és meggyőzően beszélni magadról 15...20 percet. Ha ez nem megy, vagy nem a lényeget mondod, leginkább akkor kapsz kisegítő kérdéseket, "nyaggatást". Tehát: Lefekszel, alszol rá egy jó nagyot, utána friss aggyal csinálsz szépen magadról egy PPT prezentációt. Kb. 15..25 kockás legyen. Elsőre vázlatpontok, miket akarsz elmondani, utána szépen közé írod az alpontokat, kockákra szétszeded, de ez is csak vázlatszint, a csontozatot Te fogod szóban hússal kitölteni és némi izgalmas/humoros/érdekes anekdotás bőrrel gusztusosra megformálni.

Szépen foglald össze eddigi életutadat, képességeidet, _sikeres_ ténykedéseidet, referenciáidat. Nagyjából egy kocka egy perc rizsa, a kockákon tehát csak vázlatpontok, nem rémregény ám, mert ez nem felolvasó est, hanem egy speciális előadás. Ezután ülj le egy nagy tükör elé, képzeld a túloldaladra leendő munkáltatód, indítsd el stopperod és add elő magad. Elsőre nyöszörögni fogsz és rettenetesen megy, akadozik, rosszul artikulálod a hangokat, szavakat, rossz légzésvétellel szóród a mondatokat. De 18.-ra már folyékonyan, rettenet magabiztosan és lelőhetetlenül, újabb 15 felmondás után a PPT-t fejben látva gép nélkül is megy a duma! Pont, mint a versek tanulása, olyan ez is, Semmivel se rosszabb, csak picit hasznosabb. Lehet próbálgatni utána baráti körben egymásnak. Így még stabilabb, lenyűgözőbb az előadás. :)

A leendő főnök persze majd itt-ott belekérdez, megszakít, de kis kanyarral gyorsan felelve visszatérsz az eredeti mederbe, azaz a beszélgetést Te irányítod és nem Ő.

(Ezt is lehet az álláskereső haveri körben egymással elpróbálni. Minél több dolgot gyakorolsz be, annál feljebb kerülsz a valószínűségi létra fokain!)

Ez a magabiztos fellépés azért hasznos, mert hiányosságaidról elterelheted a figyelmet, a fogadó fél agyát "flódolod", vagyis elárasztod információkkal, ami megzavarja a normál értékelési módot, eltompítva tudatában a "kritikai lehetőségek alegységet". :) Lehet viccesnek vélni, de ez a primitív módszer bizony nálam mindig remekül működik. Ha megnézed, egy bármit értékesítő jobb képességű ügynök se tesz mást Veled, mikor megpróbál rábeszélni valamire...

Azonban mindig figyeld behálózandó áldozatod gesztusait, hogy unja/érdekli, elgondolkodtatja, távozna már, vagy marasztalna, stb.

(Ajánlott további guglizásra: Nem verbális kommunikáció, Allan Peace: Testbeszéd, Forgács P. J.:Társas érintkezés pszichohógiája, stb... részterületek. Menj elébe a tudat felettijének és az első tudat alatti jelekre gyors fordulattal módosítsd a szöveget úgy, hogy partnered véleménye/érdeklődése a kívánt hatás felé változzon. Ne várd meg soha, míg tudatosul benne valami számodra negatív vélemény.)

Ez egy értelmes, magabiztos, jól képzett és gyakorlott, felkészült ember benyomását kelti, kiváló kommunikációs képességekkel. Még akkor is így van ez, ha Te egyáltalán nem ilyennek érzed magad, vagy környezeted se ilyennek látott eddig. Ezután majd így teszel, ha kell az állás. A megtartás mindig a következő lépés lesz, erre ne is pazarolj időt, energiát egy interjú során soha.

Ha csak megsejtik, hogy a legkisebb bizonytalanságban is vagy alkalmasságodat illetően, máris komoly valószínűségi százalékokat vesztettél.

Nem kell (és hiba is lenne) persze hazudni, valótlant állítani, ellenben a politikusaink jól tudják, enélkül is simán kelthető az a látszat, hogy Te vagy a lehető legjobb, vagy legalábbis az egyik legjobb választás az adott posztra. Az első tehát, hogy a poszt meglegyen, ehhez pedig nélkülözhetetlen a jó indítás. Ha meg már döcög a kocsi, csak forgásban kell a kereket tartani, az az egyszerűbb rész. Ott sem kell megijedni, senki sem az anyatejjel szívta magába a tudást, gondolj mindig erre!

Utána tessék gyorsan és minél diszkrétebben pótolni hiányosságaid. :)

Ne feledd a fenti képletet: Neked minimum 200-szor kell jobbnak látszanod, mint az alapvonal, de most már tudod, miként lehet ezt megoldani!

Szóval fel a fejjel és nagy kalappal az 51.-en!!!! :)

Sajnos egyetértek a kérdező előtt szólóval, tényleg elég logikus írás. Ez az egész egy harc. Egyfelől harcolsz a munkáltatóval, hogy jobb értékelést érj el. Másrészt harcolsz a többi munkavállalóval, hogy jobb legyél náluk. Minimálisak az esélyek. Érdemes inkább túljárni a rendszer eszén és megkeresni a gyenge pontokat. Vagy ha ez nem tetszik valakinek, akkor nincs mit meglepődni, hogy miért kell az embernek a talpát lejárni, pedig - állítólag - munkaerő túlkínálat van.

>Akkor teszem a hirdetést a rosszlányokra.

Oda tedd ami a legesélyesebb, meg persze képes vagy megfelelni a követelményeknek.