Mivel motivaljam magam arra hogy vegre elmenjek dolgozni?

Engem például az motivált, hogy sok évig jártam egyetemre, és 26 évesen még nem voltam sehol.

Egyrészt kellemetlen, mikor rokonok kérdezik hogy "Na és dolgozol? Tanulsz? Hát akkor mit csinálsz?", vagy kellemetlen mikor a saját anyád kezdi el mondani, hogy nem ártana kezdened valamit az életeddel. Az sem kellemes, mikor a fiatalabb testvéred már dolgozik és pár év alatt többre viszi mint te.

De az is rossz volt, mikor megnéztem, hogy mennyit "keresek" akár ösztöndíjjal, akár diákmunkával...havi 40-50 ezreket. És mellette összeszámoltam hogy mennyit eszem, mennyi a lakhatás, utazás...és rájön az ember, hogy 2x-3x annyi mint amennyi bejön.

Vagy csak szar érezni, hogy ahelyett hogy előre haladnék, csak fogy az időm és a pénzem, és érzem hogy szorul a hurok, mert ha elfogy akkor se albérlet, se kaja és mehetek az utcára.

Vagy kellemetlen volt például felkelni is, mikor mindenki 5-6-kor kel, egész nap dolgoznak, hazajönnek, még dolgoznak. Én meg mellette felkelek délben, tengek-lengek egész nap, és a világ legrosszabb érzése, mikor hazajönnek és tudod hogy te meg semmit nem csináltál miközben ők élik az életüket.

Vagy már fiatal egyetemistaként is olyan voltam, hogy utáltam kérni. Utáltam ha utaltak a szüleim pénzt, volt hogy inkább alig ettem, spóroltam 1-2 hétig. Felnőttként meg szinte kifejezetten megalázó érzés a szüleid pénzére szorulni, meg hónap végén szólni, hogy na mikor utaljátok át az albérletpénzt.

Vagy munkanélküliként a haverokkal sem volt kedvem, de főleg pofám találkozni. Egyszerűen szégyelltem, hogy míg ők jól keresnek, meg is dolgoznak érte, tele vannak sztorikkal, életkedvvel, addig én otthon ülök, és a nap nagy döntése hogy milyen pizzát rendeljek. Vagy hívnak ide-oda, én meg el sem tudok menni, mert spórolnom kell.

Vagy például barátnő szerzésről totál le is mondtam, egyszerűen azért, mert milyen nő akarna egy olyan "férfit" aki magáról sem képes gondoskodni, semmi célja, semmi élete? Teljesen meg tudom érteni, hogy az ilyen emberek senkinek sem kellenek.

Arról nem is beszélve, hogy otthon totál szétcsúszik az ember, nem megy sehova, nem kel fel, nem fürdik, nem borotválkozik, egész nap egy szál gatyában mászkál. Teljesen szét lehet esni.

Vagy ott volt az alkoholista apám, nem dolgozott, nem járt sehova, max inni, és az "élete" a kapuig tartott, ott volt az ő kis birodalma. Miután meghalt, munkanélküliként pont rám jutott a "sor", hogy ha már úgysem dolgozom, akkor legyek otthon, etessem az állatokat, főzzek ebédet, vásároljak be...Úgy éreztem magam, mint egy állat, amit azért tartanak otthon hogy legyen aki őrzi a házat. Leszámítva hogy az állatokat legalább szeretettel fogadják, míg az otthon élő naplopókat érthetően nem.

Összességében engem ezek motiváltak, meg leginkább a szégyen.

Sőt, hogy folytassam, maga a munka motivált.

Egyetem közben volt egy év, mikor inkább dolgoztam, és teljes megváltásként éltem meg. Ahogy a mostani munkám is.

Amiket pozitívumként élek meg:

-Van miről beszélnem. Felhívom anyám, és tudok mesélni, hogy ez és az történt.

-Újra találkozom a régi barátokkal, mert tudok sztorizgatni újra.

-Van egy csomó új ismerősöm, munkatársam, és nem otthon ülök egyedül.

-Van napirendem, felkeléstől kezdve a hazaérkezésig.

-Sokkal magabiztosabb vagyok, mert tudom hogy megteszek mindent az életemért (ami ilyen formában kicsit önámítás is, de tény hogy többet mint a semmi)

-Ami nem utolsó szempont, van pénzem, és amellett hogy megvehetek ezt-azt, maga a tudat is megnyugtat, hogy biztos bevételem van, nem úgy várom a hónap végét, hogy mikor halok éhen, hanem pont hogy azt várom hogy megkapjam a munkám "gyümölcsét".

-Vannak újra céljaim.

És ami még segíthet, a "képzeld el magad 5-10 év múlva" dolog. Képzeld el magad a jelenlegi jövőddel, és képzelj el egy jövőt, amit elérhetnél és boldog lennél benne.

És azt sem szabad elfelejteni, hogy az életben sok dologhoz idő kell. Fogyás, izmosodás, pénzgyűjtés, tanulás, munkában előrelépés. Sok olyan dolog, amit ha ma elkezdesz, akkor 3-5-10 év múlva lesz meg az eredménye. Viszont ha nem kezded el, akkor csak repülnek az évek, és mindig ott maradsz ahol vagy.