Felmondás alatti felmentés a munkavégzés alól –a főnök miért adja ezt úgy elő mintha az ő kegye lenne? Kit akar hülyének nézni? Erre jogszabály kötelezi.

Tedd azt!

Másolt ki az Mt-ből azt az oldalt, ahol ez a § áll, majd piros sorkiemelővel jelöld be neki azt az 1-2 mondatot, és (amikor nincs a helyén), tedd az asztalára.

Egy ugyanilyen kiderokált példányt pedig a fali újságra, hogy a többi dolgozó is lássa, olvassa. Majd utána nézzétek meg, milyen pofát vág, és lesz-e valami változás a viselkedésében?

Hiszen magad is írtad, hogy a munkáltatót nem kötelezi jogszabály arra, hogy eltekintsen a felmondási idő alatti munkavégzéstől. Ugyanarról van szó, csak te azt a felét emlegeted, arról a feléről írsz részletesen, ami nem a munkáltató döntésén múlik. Az engedmény a másik felére vonatkozik. Ha nem tekintettek volna el tőle, akkor bizony, az, felmondási idő alatti munkavégzés lenne. Attól a teljes időtől eltekintettek, amire lehetőségük volt. Arra az időre is munkavégzés nélkül fizetnek bért. Ha egyetlen órát engedtek volna el az időtartam másik feléből, az is engedmény lenne. Érezheted sértően kevésnek, de, ennyivel van ennyi.

Ha egyáltalán tudtad, akkor te felejtkeztél el arról, hogyan lehet ütemezni a munkavégzést arra az időszakra, mikor munkára kötelezhetnének. Elég korlátos a dolgozó döntési lehetősége – közel sem teljes mértékben ő dönti el, hogy milyen ütemben akarja ledolgozni -, mert, a dolgozó kérésére, legfeljebb két részletre bontható a ledolgozandó idő.

Sőt, a felmentési idő alatti munkavégzés idejére más munkakörbe is sorolhattak volna. Olyanba is, amit nem fogadsz el, és akkor a felmentésnek arra a felére bér sem járna.

Nem derül ki, hogy milyen kérds(ek)re vársz választ? Arra, hogy hogyan lehet, hogy senki sem küldte el az anyjába? Vagy, hogy senki sem nyomta az MT-t az orra alá? Úgy lehet, hogy veled egyezően, mindenki mástól várja, hogy megtegye. És nulla tett + nulla tett + nulla tett + ∞ nulla tett = nulla tett.

Összeszorul a szívem, mikor elbocsátásról olvasok, hallok. Nagyon érthető, természetes a háborgásod, keserűséged. De, munkaügyi szabályokkal kapcsolatban – legalábbis az általad leírt körben – nem történt hülyítés, becsapás. Érzem, hogy nagyon rosszul néz ki ez a megállapítás, de két fokozattal hátrányosabbat is tehettek volna veletek a felmondási idő alatt, jogszerűen.

(Mielőtt elküldöm a választ, mindig megnézem, hogy az írás ideje alatt érkezett-e új. Most láttam, hogy nem, viszont az 1. választ értékelték. Mivel itt érzelmi, együttérzési dolgokról is szó van, azért említem meg, hogy nem én nyomtam rá piros kezet. Akkor sem, ha úgy tűnik a válaszomból, hogy nem teljes az egyetértés. Semmilyent sem nyomtam, mert nem szoktam értékelni, most sem tettem.)

A kérdező jól tudja, ez nem kegy, hanem előírás.

És bizony a dolgozó határozza meg, hogy a felmentés ideje mikorra essen, mindezt maximum két részletben teheti meg.

Egyet értek az első hozzászólóval. Tedd azt, amit Ő írt (ha mered), én is azt tenném. :)

Nekem nem kell hozzá merészség, nálam zsigerből jön. :)

Viszont tapasztalat, hogy az emberek 80 %-a fél és nem tesz a saját érdekében semmit.

Velem üvöltözött már főnök, hogy már pedig aláírom a munkaszerződés (egyoldalú) módosítását. Én erre nyugodtan reagálva elmeséltem neki, hogy mekkorát téved. Logikus, hogy nem dolgoztam ott utána sokáig, de nem azért, mert kirúgtak (bár azon voltak), hanem én mondtam fel, mivel ilyen helyet nem is óhajtok gazdaggá tenni a munkámmal. Természetesen megmérettetett a hatalma a munkaügyi bíróság előtt. Ott már nem volt akkora pofája, és fizetett is, mint a katonatiszt.

A bírósági titkártól tudom, hogy az dolgozók jelentős részének az ügye nem jut el hozzájuk, mert félnek, és nem kitartóak. Mindez fakadt abból, hogy teljesen meglepődött, hogy van ember, aki felmond a munkahelyén, de követeli a cégtől a felmondási időre járó bérét, és a végkielégítést is. Aztán a pereskedés alatt amilyen ütemben szemétkedett a volt főnök, én olyan ütemben emeltem az igényem összegét a törvényben biztosítottak felett már erkölcsi kártérítés címén.

A második emelésnél peren kívüli egyezséget akart, de csak per alatti egyezséget tudtunk kötni. Nekem ez az egész nem került semmibe, csak egyszeri 20 ezer forintomba, amikor megbíztam egy ügyvédet, hogy képviseljen. Amit nyertem rajta, kb. 1,5 évnyi fizetésem.

Hajrá bátrak! :)

... annyit azért még hozzátennék, hogy a "megnyert" per ellenére a képembe röhögött, hogy hiába az egyezség, ha nem fog fizetni. Én visszaröhögtem, hogy akkor elbúcsúzhat kedvenc cégétől, mert fizetésképtelenségre hivatkozva elindítom a felszámolási eljárást a cégbíróságon...

Nekem ekkora az igazságérzetem (ez ma sem múlt el), és így kerek a történet.