Az idősebb kollégák miért szívatják a fiatalabbakat? Mi a jó ebben nekik? ők is voltak pedig kezdők vmikor, elfelejtették milyen volt?

1) Komplexus. Őket is szivatták ők is ezt csinálják.

2) Stressz teszt. Megnézik, hogyan kezeled a stresszt. 1-2 éven belül befásul a meló, nagyobb lesz a stressz. Ha már most nem tudod kezelni, később nem lehet veled együtt dolgozni. - legalábbis ez az egyik indok. Nálunk idősebb betanít és igazgatja az előre jutást. Sok munkát előbb tud levenni a fiatal az idősebb kezéből, ha be van tanítva a szivatás helyett. Így könnyebb jó számokat produkálni és előrébb jutni az idősebb kollégának is.

3) fenyegetve érzi magát és próbál lealacsonyítani, hogy ne tűnj akkora fenyegetésnek.

4) azt hiszi vicces. Egyszer vágsz vissza neki, lehet megunja.

inkább öngyilkos lennék mint hogy öreg nők között kelljen dolgoznom.

27F

Erre szitura a kifejezés a "parancsnoki tüske", melynek lényege, hogy:

A GM a tervezőt basztatja,

A tervező a műszakvezetőt,

A műszakvezető a kisfőnököt,

A kisfőnök a teamleadereket,

A teamleader az utolsó gyári munkást,

A gyári munkás a feleségét,

A feleség a gyereket,

A gyerek a háziállatot.

Szal szerencsétlen kutya/macska/hőrcsög szopja meg, hogy a vezető szemét a beosztottjával.

Ezek az emberek - véleményem szerint - egyszerűen nem tudnak mit kezdeni magukkal kínos jólétükben és ebben élik ki primitív mivoltukat. Az ilyen embereket úgy tudod alázni, hogy nemes egyszerűséggel "átnézel rajtuk", - "bekapcsolod a szelektív énedet".

- Azt hallasz, látsz meg, ami az érdemi munkához pozitívan köthető és csak is arra reagálsz. Idővel elmaradnak az "előadások", ha azt látják, hogy nincs hatás.

Ha valaki a "tisztelettel" próbál jönni, tudasd vele, hogy az csak is kölcsönösség elvén működőképes, - nem vársz tőle több tiszteletet, mint amit adsz, de annyit feltétel nélkül elvársz tőle, amennyiben kommunikálni is szeretne veled a későbbiekben. - Nem éltek egy háztartásban, nem kötelező az adott emberi kapcsolatot ápolnod vele, sőt, még kenyeret sem adott neked úgy, ahogy libát sem őriztetek együtt.

Ahogy az évek elteltek a fejem felett, számos alkalommal bíztak a gondjaimra nálam klasszisokkal fiatalabb, teljesen új, rutintalan kollégát és egyszer nem jutott eszembe, hogy szívassam bármelyiket is, pedig volt közöttük sokféle árnyalatú, - nagyon szimpatikus, nálam intelligensebb is, és ezek fordítottjai is.

Ugyanakkor SOHA, de soha nem felejtettem el az én addig elvezető utamat úgy, ahogy azt sem, hogy honnan és hogyan indultam el. Arra persze volt példa, hogy szándékosan elállítottam az általam oktatott berendezésen kapcsolókat, - de ezt csak és kizárólag oktató céllal, úgy tettem, hogy szóltam is erről az érintettnek, - ne az éles felhasználáskor "pánikoljon be", hogy miért nem működik úgy a berendezés, mint ahogy annak kellene, hogy működjön.

Sokan már nem dolgoznak abban a közösségben, amelyben dolgozom, de nincs miért szégyenkeznem, mert a mai napig megismernek, és tisztelettel odajönnek hozzám pár szót váltani azok, akikkel időről-időre egymás útjába sodor a szél. Akiket betanítottam, megtanultak tisztességgel dolgozni annak ellenére, hogy a tudás átadására nem úgy tekintettem, mint amit "ki kell érdemelni".

Mondtam is minden tanítványomnak, nekem érdekem, hogy minél hamarabb, minél magasabb szintű ismeretekre tegyen szert, mert akkor az én vállamra is kevesebb fog idővel nehezedni, ha bárhol, bármikor bevethető emberré érik mellettem.

Bár hosszú lett egy kicsit az irományom, de ecsetelni szerettem volna, hogy vannak még kivételek, akik nem piszkálják, hanem fejlődésre ösztönzik a fiatal kollégákat.