A szabadság munkavállaló rendelkezésére szerint kiadandó részét valóban úgy és akkor kell kiadni ahogy kérem? Mert én még soha az életben nem kaptam úgy és akkor szabit ahogy kértem sehol.

Én az első munkahelyemen dolgozom, jelenleg 30 ember közvetlen felettese vagyok. Nálunk nincs diktatúra. Minden mozgalmasabb időszakban, amikor többen akarnak szabira menni (pl. nyár, vagy karácsony környéke), megkérdezi a vezetőség, hogy ki mikor menne. Általában megbeszéljük a helyettesemmel, hogy melyikünk mikor akar menni, mert a kritérium annyi, hogy egyszerre ketten nem mehetünk. Ha nem tudunk megegyezni, akkor a főnököm dönt, de ebből még sosem volt gond.

Így kisebb-nagyobb egyezségekkel többnyire akkor engednek el szabadságra, amikor menni akarok.

Én az embereimet szintén így osztom be. Felmérem az igényeket, kérem, hogy jelöljék ki a napokat pontosan ezen időszakokban, majd ha összeférhetetlenséget látok is jelzem annak a két-három embernek, hogy próbáljanak megegyezni egymás között, ne nekem kelljen beosztani a szabadságukat. Én ezt így érzem humánusnak, viszont ezzel a módszerrel annyit lovagolunk a kérdésen, amivel rengeteg idő megy el. Sokan haragszanak rám, mert kétnaponta megkérdezem megbeszélték-e már és nem dolgozzák fel, hogy nekik jó az, ha megegyeznek. Én nem szeretem kijelölni ki mikor menjen, pedig mint munkáltató, avagy közvetlen felettes, simán megtehetem a szabi legnagyobb részével.

A gond ott kezdődik, hogyha valakinek megvan a 7 napja, amit kénye kedve szerint vett ki, akkor nyugodtan beoszthatom a többit, viszont ha nem írunk papírt arról, hogy mi mennyit adtunk ki és ők mennyivel rendelkeztek, akkor a jóisten sem követi vissza, hogy ki mikor ment szabira és miért.

Összességében a könnyebb útnak tartom azt, ha egy munkáltató beosztja a szabadságokat, éppen ezért élnek nagyon sokan ezzel. Nálunk ez állandó problémát jelent, pedig én csak rendes akarok lenni, de ha ez nem működik, akkor én sem csinálom így sokáig.