Hogy van az hogy egy hónapok óta betegállományban levő dolgozó bejár a fizetéséért személyesen és órákig pofázik a többiekkel? Hát most beteg vagy nem?

"Hogy felröppentek a "hírek" miszerint dehogy beteg ő, hanem feketén melózik máshol. "

Tudod azzal együtt, hogy az sem kizárható, hogy igazad van az okot illetően, Mindazonáltal a jóIsten mentsem meg azoktól, akik felröppentik(...) a híreket! Valahogy sokszor támadt már az a gondolatom, hogy az irodai, -vagy hasonló jellegű munkahelyeken túlságosan ráérnek kvázi az emberek -még más munkahelyekhez képest is- másokkal foglalkozni...

De ismerjük a közmondást hogy milyen veszélyei vannak a több vasnak a tűzben...

"De ismerjük a közmondást hogy milyen veszélyei vannak a több vasnak a tűzben..."

Igen. És azt a közmondást is ismerjük, hogy aki másnak vermet ás...

Rólam is röppentek már fel hírek a cégnél, de a legtöbbnek valóságalapja nulla... :D Azért némi "felröppent" híren nem kell azonnal komoly agymenéseket folytatni.

Lehet bántó, de azt kell, hogy mondjam te vagy a birka. Ha beteg vagyok és kiírtak táppénzre egy hétre és harmadik napon kapok egy telefont, hogy vagy jövök dolgozni, vagy kirúgnak, akkor pofán röhögöm a munkáltatómat. Azért annyira nem vagyok sz*r helyzetben hála istennek, hogy ne tudjak tovább lépni ilyen esetben. Ha felmondanak nekem, hülye lennék közös megegyezést aláírni és gondolom a vezetőségnek sem hiányzik egy peres ügy. Én azt szoktam mondani, aki tűr és nyel, az így járt. Ezért tartott az első munkahelyem 3 hétig. Behódolhattam volna és csinálhattam volna a dolgom savanyúan, de utáltam.

Mit érdekel téged, hogy mi baja ennek az illetőnek? Neked fáj? Az fáj, hogy te nem két helyről kapod a fizetésed? Vagy tulajdonképpen mi a gond?

Többet kell dolgozni? Szintén azért van a szád, hogy elmondd, egyszerűen nincs erre időd. Vagy kapsz helyettesítési pótlékot/túlórát és akkor csinálod úgy, ahogy... vagy munkaidő végén felállsz és hazamész akkor is, ha a másik feladataival nem végeztél.

Megint csak emlegetném a birkaságot, ahol mindannyian beálltatok a sorba és átvettétek a "beteg" fél feladatait egy szó nélkül és csináljátok gőzerővel anélkül, hogy összefognátok és együtt állnátok fel, hogy ez így nem megy. Már ha tényleg nem megy... A vezetőség is máshogy állna hozzátok ha 3-4 ember odaállna és elmondaná a problémáját, talán végig gondolnák, hogy miért is fizessenek kétfelé, ha valaki nem érdemli meg.

Egyébként az én egy kolléganőm is táppénzen van két hónapja, lesz is még egy darabig. Mivel közvetlen felettese vagyok egy rohadt fillért sem látok pluszban azért, mert én végzem a munkáját. Bizony ott vagyok tovább ha kell és ennek igen egyszerű oka van. Ő azon adminisztrációkkal foglalkozik, amin az embereink bére múlik. Biztos énsem vagyok tökéletes főnök, de a 25 beosztottamért a kezemet a tűzbe teszem és küzdök azért, hogy nekik jó, avagy jobb legyen. Ha nem csinálom meg a kiesett ember feladatait, azzal velük tolok ki és nem a céggel, én pedig ezt nem vállalom magamra akkor sem, ha nekem ez csomó plusz munka ingyen. Egyszerűen a lelkiismeretem így kívánja, a kolléganőmnek pedig szívből jobbulást kívánok (lábtörés, műtét és fekvő gipsz után lábadozik, rehabilitációra jár, épül, de már bejön jópofizni a céghez...).

Nem kell mindenkinek ingyen többlet munkát végezni, de ha valakinek valami büdös, az adjon hangot neki, ne csak itt mocskolódjon, mert itt a legkönnyebb.

Nekem is van rákos kollégám,aki hónapok óta táppénzen van,de néha bejön,és akkor ott van pár órát beszélget emberekkel és nevetgél,mer örül,hogy jópár hét után közösségben lehet egy kis időre legalább. Ez olyan hihetetlen?

Nekem is volt sajnos ilyen kollégám:"bezzeg az xy-t elengedték szabadságra,meg elengedték előbb,meg betegszabadságra, engem persze nem engednének el." Legközelebb amikor dolgom volt,közöltem a főnökömmel,hogy el KELL mennem,mert fontos dolgom van. Erre azt mondta:Rendben! Ilyen egyszerű az egész. Aztán a többi kollégám szerint én is protekciós voltam,azért engedtek el mindig,ha kértem. Közben én csak mertem szólni,ha valamit szerettem volna.

12-es vagyok.

Rólam igazából azt gondolsz amit akarsz, de nekem is az a véleményem, hogy ami nem megy, azt nem kell erőltetni. Ha te nem érzed jól magadat a munkahelyeden, akkor lépj, ez ennyire egyszerű.

Én csak egy középvezető vagyok, nem ér el mindenhova a kezem, viszont azt látom, hogy ki az, aki első szóra megcsinál mindent amit kérek és ki az, aki megkerül és megpróbál kijátszani, avagy a szemembe megy a jópofi, a hátam mögött meg elmond mindennek. Utóbbi rétegért is tűzbe teszem a kezemet és saját meccsnek érzem, ugyanis én felelek a munkájukért. Kétkezi munkásokat irányítok, akiknek sokszor nem illemtankönyvbe illő a megnyilvánulásuk, de van szájuk, vagy akinek nincs, annak van szószólója és mindig eljutnak hozzám a problémák. Nem szeretem, ha megmondják mit csináljak, de egymásért vagyunk, így énsem osztom az észt olyan embereknek, akik 30 éve a szakmában vannak, ha érzem, hogy igazuk lehet. Javasolnak és közös gondolkodásba kezdünk, aminek a végén én mondom ki az áment.

Igenis elküldök mindenkit táppénzre, ha beteg, mert ugyan megszorulunk egy-egy ember hiányától is, de mégjobban megszorulunk, ha komolyabb baja lesz és több időre dől ki. Mint említettem ez fizikai állomány, veszélyes területen dolgoznak, én ezt szívügyemnek érzem, ennyi. Ha elém áll valaki, hogy nemtud elmenni senki a gyerekéért az oviba és ma kivételesen 3-kor elkéredzkedne, még sosem volt olyan hogy ne engedtem volna, nem látok többet mögé. Ha valaki azt mondja reggel két órával később jön, mert orvoshoz kell mennie, hát menjen, nem vetetek ki vele szabit és szerencsére a bizalom oda-vissza játszik. Nem élnek vissza vele, hiszen tudják, hogy a jóindulatom addig tart, amíg megbízhatok bennük. Van olyan, akinek nagy a szája és állandóan meg akarja magyarázni a tutit, nem adja meg a közös gondolkodás lehetőségét és arcoskodik. Ezekkel az emberekkel én sem tudok könnyen együtt dolgozni és igen, talán velük kevésbé vagyok én is emberséges, mint azokkal, akiktől azt kapom, amit adok. Ezt talán nevezhetjük kivételezésnek is, de én inkább oda-vissza játéknak érzem. Ha valakit rajtakapok, hogy harmadszorra érkezik később a melóba (órákról beszélek) és még hazudik is, akkor nem fogom jó indulattal elengedni máskor, míg Pistikét, aki mindig indokkal megy és előre kér, őt igen.

Mondok mégjobbat. Az én közvetlen főnököm sem semmi figura, de az eszközeimben/módszereimben nagyon sokat tanultam tőle. Én is bizalmat kapok tőle és támogatást. Természetesen letolást is, ha úgy alakul, de még soha nem fenyegettek meg, hogyha beteg leszek, akkor kirúgnak. Elmondhatom neki, ha valamit nem tudunk megoldani, avagy én nem tudok megoldani és nem lebeg a fejem fölött mindig a kirúgás veszélye.

Ha neked ilyen munkahelyed van, akkor őszintén sajnállak, de azt kell mondjam, hogy próbálj magadba is nézni egy kicsit. Ezt most nem rossz indulatból mondom, de néha nem árt. Ha én egy lekezelő tapló paraszt lennék az embereimmel fiatal nőként, akkor ugyanezt kapnám vissza és nem haladnánk egyről a kettőre, cserébe pedig mindenki utálna bejárni a munkahelyére. Jobb a béke, de ehhez két oldal kell!!!

Én azt látom a köreimben, hogy bizony nagyon sok olyan hely van, ahol én dolgozom. Ha már anyagilag nem igen becsülnek meg minket dolgozókat, legalább emberileg igen. Sajnálatos, hogy te nem ezt fogtad ki, viszont az már igenis birkaság, ha tűröd és semmit nem teszel ellene. Fenyegessen meg... Nevess egy jót, majd akkor is nevess, amikor eléd teszik a közös megegyezéssel történő felmondást. Szerintem egy ilyen munkahelyért nem kár!!!