Akik utálnak a kereskedelemben dolgozni, azok miért nem próbálnak kézzel lábbal máshova menni?

A 11-es vagyok, és nem értem, hogy én csinálok valamit jól, ti rosszul, vagy csak szerencse kérdése az egész, mert alám se volt odatolva semmi. Hmm. A kisvárost mondjuk megértem, éltem pár évig kisebb városban én is, ott tényleg nem nagyon van más.

Akkor a külföldet céloznám meg talán, x év eladói tapasztalat és!!, ez nagyon fontos, stabil nyelvtudás, meg egy kis talpraesettség mellett nem is segédmunkában kell gondolkozni. Akkor viszont nyelvet tanulnék egy évig keményen, az még kevésbé leterhelő és időben is rugalmasabb, mint egy új szakma. De nem belepofázni akarok ezzel az életetekbe egyébként, ne értsétek félre, csak írásban gondolkozom. Kifogás mindenre van, de azt is megértem, ha racionális oka van annak, hogy azt csináljátok, amit. Ilyen pl a kisváros, ahogy írtam, de az is, ha valaki egyszerűen csak erősen kötődik helyhez, ismerősökhöz, a külföld nagyon idegen még ötlet szintjén is, vagy nagy a család, ilyesmi...

Akik kényszerből, segédmunkásnak mentek ki dolgozni, azok az ismerőseim egyébként mind vesztesen jöttek ki a helyzetből minden téren, még anyagilag is, és itthon vannak már. Akik szívesen, élni mentek ki, azok meg ott élnek azóta is és boldogok.

"Akkor a külföldet céloznám meg talán, x év eladói tapasztalat és!!, ez nagyon fontos, stabil nyelvtudás, meg egy kis talpraesettség mellett nem is segédmunkában kell gondolkozni"

De mi lenne a különbség? Ezek a megkeseredett, alázat nélküli panelprolik külföldön is pont ugyanennyire utálnák a munkájukat, mert hát nekik több jár annál, mint hogy egy pult mögött állva kiszolgáljanak! És ha már ezt "kell" tenniük, akkor legalább jóóó bunkók a vevőkkel.

Akiknek tényleg csak az a bajuk, hogy nincsenek megfizetve, nincs semmilyen kilátásuk és előrelépési lehetőség a szemük előtt, azokról el tudom képzelni, hogy ha ezek a dolgok megváltoznának, akkor változna a hozzáállásuk is. De mondjuk ez az embertípus nem csak a kifogásokat gyártja folyamatosan, és nagyobb az esélye, hogy itthon is jobban boldogulna már alapból.

Akik bele vannak keseredve az életbe, csak kinti magyarokkal barátkoznának, és minden nap sírnának egyet a facebookon, hogy hiányzik a túrórudi meg a bokor az utcasarkon, azok maradnának kint is megkeseredettek, de azok haza is jönnének valószínűleg 1-2 éven belül, aztán osztanának mindenkit, aki menni készül akármilyen okból, hogy "ott sincs kolbászból a kerítés!", mintha amúgy ezzel nem lenne tisztában mindenki.

Itt pár ember elég intelligensen fogalmazott ahhoz, hogy feltételezzem róluk, inkább tartoznak az előbbiek közé. Aztán ki tudja.

Régebben volt, hogy csak elvből nem vállaltam el munkát, mert azt mondtam, ez a pénz azt se éri meg, hogy reggel felkeljek az ágyból miatta tíz előtt. Aztán kint lehet, hogy simán és lelkesen csináltam volna, mert amúgy nem a munka volt szar.

Nehany valaszob elegge elhültem. En ugyan nem a keresledelembe dolgozom, hanem egy hotelben az ertekesitesen, de azert lassuk be van nemi atfedes. En pl. nem utalom a vendegeket, csak azert meg 2-6 havi fizetesemnek megfelelö összeget tudnak nyaralasra forditani. Azert tudjunk mar elvonatkoztatni... Neha elgondolkozok, hogy mit dolgozhatnak, meg hogy en biztos masra költenek ennyi penzt, de hogy ezert utaljam öket es bunko legyek? Lenyegeben tölük függ a munkam.

A vasarnap meg olyan dolog, hogy van meg millio ember, akitöl tök termeszetes, hogy vasarnap ott van (vendeglatas, taxis, orvos, stb). Naluk ugye fel sem merül, hogy "joguk lenne a csaladjukkal lenni". Mivel en is ilyen agazatban dolgozok, nem sok megertessel viseltetek a hetvege szentsege irant. Illetve mifelenk minden bezar hatkor, az elelmiszerboltok meg hetkor. En mindig hatig dolgozok, kiveve vasarnap, amikor szabad vagyok. Es pl. egy hazardjatek, hogy odaerek e a boltba vagy sem. Egy uj allolampa, meg többhetes projekt.