A magyar munkahelyeken miért kötelezően elvárt dolog, hogy a dolgozó beszámoljon a magánéletéről?

70: Onnan veszem, hogy otthon élő ismerősöktől, amikor a munkahelyükről beszélnek, ugyanazokat a panaszokat hallom, mint amiket én átéltem. Valamint itt az oldalon is rendre olvasni ilyeneket. Azt pedig már leírtam, hogy miért számít. Minél régebb óta, élek itt, látom a különbségeket, és akaratlanul is megfogalmazódik bennem az összehasonlító kritika. Egyfelől nyilván élvezem, hogy itt mennyivel jobban működnek a dolgok. Másfelől viszont minél inkább tapasztalom, annál inkább fokozódik bennem az értetlenség, hogy odahaza miért nem lehet így.

72: Az ismerőseim is mesélik, mint írom. Azt pedig ne akard már beadni nekem, hogy amiket itt az oldalon olvasok, az mind kamu! Minő érdekesség, pont úgy kamuznak, hogy az 90-100%-os megyegyezést mutat az általam anno megélt negatívumokkal. Elképesztő.

Pár éve (pár válasszal feljebb) ugyebár valaki azt írta, hogy az általam kifogásolt dolgoknak a dolgozók minősége volt az oka, és nem az, hogy Magyarországon dolgoztam. Ezt így, a kérdésfeltevésem után több, mint 4 évvel, még inkább csak cáfolnám. Itt kint gyári munkát és közmunkát ugyan sose végeztem, de eddig csak irodatakarítást és éttermi mosogatást csináltam. Márpedig ezekhez a munkakörökhöz csak minimál végzettség (magyar mértékben számolva 8 általános) szükséges. És pár helyen meg is fordultam a 12 év alatt. Mégsem tapasztaltam sehol az általam felhozott negatívumokat. Vagy rosszul látom, és ezekben a munkakörökben a kollégák összetétele színvonal szempontjából ennyivel magasabb lenne a gyári melósokhoz és a közmunkásokhoz képest?