Elmondhatatlanul gyűlölöm a munkám (? )

Gyötrelmes a kollektíva, újnak lenni öngyilkosság. Elvárják, hogy mindent tudjak, és amikor első nap nem tudtam, hol tartják a cukrot, kitört a botrány. Meg hogy nem tudom, hogyan kell lezárni a kasszát a nap végén, hogyan kell leltárt csinálni. 7 éve dolgoznak ott a többiek, és elvárják a saját szintjüket az újaktól is.

Mivel én vagyok a legfiatalabb, mindenki a főnököm.

Folyton megkapom, hogy nem csinálok semmit, holott 9 órán át meg sem állok. Nem szabad egy percre se megállni, fújni egyet.

Ha pl eszek, közben söpörnöm kell, meg ilyenek. Ha a főnöknő nincs bent, nem kapom meg a törvénybe foglalt 30 perc szünetet. Ha szóváteszem, kamuznak rólam a főnökségnek. Megmondták, ha valami nem úgy lesz, ahogy akarják, kirúgatnak.

Ma komplett egyedül akartak hagyni dolgozni, mert a főnöknő nyaral, és ugye nem tudná meg (mindig két személynek kell lennie)

Mikor megmondtam, egyedül nem vállalom, megkaptam, hogy itt vagyok 4 napja, és nem értek semmihez.

Próbaidős vagyok fél évig, szóval ok nélkül kirúghatnak.

Munkát találni meg ugye nehéz.

Szabadnap nélkül dolgozom napi 9 órát, mert van egy másodállásom is, amit megintcsak nem hagyhatok ott, mert a főállásom keveset fizet.

Szívbeteg vagyok, és tegnap éjjel munka után egyszerűen rosszul lettem.

Pechemre, pont egyedül voltam otthon, mert a barátom a barátaival van két napot, ott is alszik.

Hogy éljem túl mindezt?