Gyűlölöm a munkám, de nincs más lehetőségem. Hogyan tegyem elviselhetőbbé?
Egy alapítványi fenntartású felnőttoktatási intézményben dolgozom egy vidéki városban titkárnőként. Tudom, hogy a jelenlegi helyzetben örülhetek, hogy van munkám, de már egyre kevésbé bírom. A főnökeim betegesen munkamániásak, szerintük nem létezik munkaidő, addig kell dolgozni, amíg munka van, és a mai világban senki nem dolgozik eleget, csak ők. Nem is értik, hogyan képes valaki hazamenni a munkaideje végén a családjához, ők se teszik. Ez egy családi vállalkozás, így ebből a szempontból megértem, hogy nekik teljesen egybefolyik a munka és a magánélet.
Mivel az épülethez csak nekik van kulcsuk, a munkaidőm úgy néz ki, hogy ilyenkor nyáron, ha meleg van és megunják, hamarabb haza lehet menni 1-2 órával. De ezért cserébe év közben úgy gondolják, korlátlanul rendelkeznek az időmmel. Ha a főnöknek 10 perccel a munkaidőm végén jut eszébe valami, amit egész nap megcsinálhattam volna, akkor így jártam. Ha esetleg szólok, az a válasz, hogy de hát nyáron kevesebbet kell dolgozni. Őszintén szólva, amikor novemberben 12 óra munka után tántorgok haza, ez nem nagyon vigasztal.
Magyartanári végzettségem van, amit már nagyon bánok, tudom, hogy rossz döntés volt - szerettem a magyart, ezért bölcsésznek mentem, aztán onnan már egyenes út vezetett a tanári MA-ra. Mást kellett volna tanulnom, de most már nem tudok változtatni, tanítani viszont nem szeretnék. Próbálok más állást keresni, de nem sok lehetőség van, amire alkalmas vagyok és nem minimálbért keresnék vele. Nem kényességből, hanem mert támogatnom kell a szüleimet, ha pedig kevesebbet keresnék, nem tehetném meg.
Sajnos a Párommal is egyre többet veszekszem, mert mindig ideges vagy rosszkedvű vagyok. Elköltözni nem tudunk, mert a ő még egyetemista, ide kötik az órái, és emellett neki egy nagyon jó munkája van, többet is keres és kevesebbet is dolgozik, mint én. Ezért nem is igazán érti meg a helyzetemet. Sokszor akaratlanul is haragszom rá, a jó munkája miatt, és mert már évek óta alig tanul,csak tologatja maga előtt az óráit, és fizet az egyetemnek, de otthagyni nem akarja, mert a szülei kitagadnák.
Persze megértem, hogy neki jó helye van itt, de én már gyomorideggel kelek és fekszem, időnként már idegrángásom van a főnökeimtől, az utasításokat nem kapom meg rendesen, elvárnák, hogy olvassak a gondolataikban, aztán ha nem megy, én vagyok a rossz. Az előző titkárnő három évig húzta, aztán idegösszeroppanást kapott, azóta is nyugtatót szed. Így nem is tanított be senki, ezért még nehezebb a helyzetem.
Nem tudom mit tegyek, fel nem mondhatok, amíg nincs másik munkám, de erre a munkára az egészségem és a kapcsolatom is rá fog menni. :(
válasza:Lépj ki!!!
Hidd el lesz aki csinálja helyetted, olyan is, aki örömmel teszi majd. Aki szereti a változatos munkaidőt, és nem a 8-tól 16:00-ig van beosztva. Meg fogja becsülni, hogy van bejelentett munkahelye és rengeteg feladata.
Te pedig végre fellélegezhetsz. Aztán ha kipihented magad elmehetsz máshova dolgozni. Biztosan van neked testhez állóbb munka.
Nincs is rosszabb egy frusztrált kolléganőnél...
válasza:Ez van, sokan nem szeretik a munkájukat. De tudod, nem szeretni kell, hanem megcsinálni.
Pénzért dolgozunk, ezt mindig tartsd a szemed előtt. Nem a saját szabadidődet pocsékolod önszántadból, hanem ezzel keresel.
válasza: válasza: válasza:Egyrészt átképezni magad soha nem késő. Egy rokonom 40 évesen végez egyetemet.
Valamilyen szinten nem értek egyet veled. Hasonló munkakörben dolgozom, akkor van vége a munkaidőmnek, amikor a főnök hazamegy, vagy ha esetleg korábban szól (mint ahogy hazamenne), hogy végeztünk mára.
Nagyon ritka mind nálam, mind a többi kollégánál, hogy valaki munkaidő végén felpattan és hazamegy. Aki mégis így tesz, azt bónuszosztásnál "elfelejtik" vagy előléptetésnél biztosan nem ő lesz az első gondolatuk.
Nem írtad, hogy kifizetik-e a túlórát. Ha nem, akkor valóban gáz, ha igen, akkor gondolj arra, hogy hónap elején milyen jó fog jönni a pluszpénz.
A túlóraigényt nekem mondjuk már az elején jelezte a főnököm. Néhány hét után bementem hozzá és megkérdeztem, hogy valamilyen kompromisszumos megoldást tudnánk-e találni. Elcsúsztattuk fél órával a munkaidőmet, így nem kell olyan korán bejönnöm (ami rendszerint így is üresjárat,szóval ő nem veszít, én nyerek). A túlórákat pedig felírom és kifizetik.
Ha el kell mennem néha korábban vagy napközben (pl orvos, esetleges betegség, átmeneti rosszullét), mindig szó nélkül elenged és ezt pl nem is kéri, hogy a túlóra rovására számoljam el. Természetesen kínosan ügyelek arra, hogy ritkán és csak indokolt esetben éljek a lehetőséggel.
Próbáltál már beszélni velük? Ha nem támadó hangnemben, hanem mindkét fél számára előnyös lehetőségeket vázolsz fel, megegyezésre is juthattok.
Nálunk sajnos nincs "túlóra", mert nem ismerik a munkaidő fogalmát sem. Mikor először kellett nagyon sokáig bent maradnom, nem háborogtam, csak mikor beszéltünk róla, normálisan próbáltam megbeszélni, hogy ha ez előre látható, akkor szóljon, hogy úgy készüljek (ne aznapra tervezzek főzést, ilyesmi). Erre az a válasz, hogy ez egy ilyen munka. De nem az az alapvető bajom, hogy időnként tovább bent kell maradni, pl. mikor vizsgák vannak, nyilván nem végzek a bizonyítványok megírásával nap végére. De nap mint nap azért kell bent maradni, mert a főnökeimnek a munkaidőm lejárta előtt néhány perccel jut eszükbe valami, amire egyrészt egész nap lett volna időm, másrészt nem is lenne sürgős. De azért csináljam meg most. Egyszerűen nem tudják hova tenni, hogy valaki nem akar estig bent ülni a munkahelyén, ha kell, ha nem.
Volt olyan, hogy már reggel tudtam, hogy meg kell csinálni egy körlevelet, de a tavalyi sablonhoz képest változtatni kell rajta. Reggel 8-tól háromszor tettem a főnököm orra alá, hogy akkor hogyan is szeretné (általában az előző évi sablont kéri tőlem kinyomtatva, arra írogatja rá, hogy mit írjak át). A válasz mindig az volt, hogy most nem ér rá, majd mindjárt (közben a trécseléstől kezdve az e-mailezésen keresztül a komótos ebédelésig mindent csinált). Eközben én minden adatot előkészítettem, amit csak tudtam. Pontban a munkaidőm lejártakor felállt, hogy na, akkor most álljunk neki. Mivel teljesen más logikával gondolkodik, mint én, gyakorlatilag az egész előkészítésemet sutba dobhattam. És nem értem, hogy ilyenkor például miért nem lehet reggel 8-kor megbeszélni a feladatot, és aztán én is, meg ő is dolgozhatnánk egész nap nyugodtan, és minden időben kész lenne. De hiába próbálom rendes hangnemben is megbeszélni, a válasz az rá, hogy ez egy ilyen munka, és ők is túlóráznak.
válasza:Megértelek. Ne az számítson, hogy van helyetted másik aki szívesebben csinálja, (1-2 hónapig!) Mert szembesül a ténnyel, hogy napi 12 órázás létminimuné, ez rabszolgasors.
Nem jut időd semmire. Se magadra se a családodra. Ha így folytatod akkor nagy eséllyel egyedül maradsz, hogy elmondhasd van munkám éljen! :(
Szerintem beszéld át a pároddal, mit szólnál, ha felmondanál. Mert velasztanod kell hamarosan!
Ha beleegyezik, akkor továbbra is menj be dolgozni, de a munkaidő végeztével gyere haza!
Arra, hogy máskor elmentél hamarabb válaszolt azt, hogy dolgod van, a tövényes munkaidő lejárt, eleget túrozáztál már. Nehéz lesz ezt megtenni, de csak így tarthatod meg az állásodat, ha az új szabályokban beleegyeznek.
Új szabályt bevezetni nehéz, de egy próbát megér.
Rugjanak ők ki azért, mert elementél a munkaidő után, (ha merik) ne te mondj fel! :)
Ha meg fenyekednek,a felmondással, mint akit nem is érdekel, feled azt, de akkor azt is írjátok bele, hogy a munkaidő után mentem haza, és nevess egy jót! :)
válasza:"Ha meg fenyekednek,a felmondással, mint akit nem is érdekel, feled azt, de akkor azt is írjátok bele, hogy a munkaidő után mentem haza, és nevess egy jót! :)"
Én is hasonlóan kardos vagyok ilyen tekintetben, de látom, hogy másokat (akik kevésbé állnak ki magukért) hogyan használnak ki. Némelyikük ráadásul diplomás is, és nem lenne egyszerű feladat őket máról holnapra pótolni. És a főnök mégis meg meri ezt tenni, mert nem lát ellenállást.
A gond ott kezdődik, hogy július 1-jétől szigorították a munka törvénykönyvét, pontosabban több kedvezmény jár a munkáltatónak. Nem vagyok munkajogász, de amennyit belelátok, elrendelhet túlórát (más kérdés, ezt ki is kellene fizetnie), lehet, hogy írásba is kell adnia. És hivatkozhat arra, hogy lecsúsztathatod nyáron.
Ettől függetlenül szerintem is hagyd ott a fenébe! Nem ér meg ennyit, ha a megélhetésre hivatkozva mindenki mindent elvisel, akkor nem különb a rabszolgánál. Álljunk már ki magunkért, mert soha senki nem fog kiállni helyettünk!
A párom például egy lépésre került az idegösszeroppanástól, mikor végre felmondott (a kollégái szekálták kegyetlenül, mind idős nő, gondolhatod). Senkinek nem kívánom azt az időszakot, amin ő átment. Siralomház. Ennyit egyszerűen nem ér meg! Továbbá tartom, hogy a talpraesett, saját érdekeit megfelelően képviselni tudó ember hamarabb is talál állást (bár ez szubjektív vélemény, de eddig beigazolódott számomra).
válasza:"Ez egy ilyen munka", ne hőzöngj! Pontosabban a vezetőid ilyenek, ez van. Az ilyenek általában túl jól megvannak fizetve ahhoz, hogy túlórázzanak, vagy akkor járjanak be, amikor akarnak és mondjuk este kezdenek neki dolgozni. Ha meg ők a tulajok, akkor főleg akkor dolgoznak, amikor akarnak... Ha nem akarnak azzal foglalkozni, hogy neked 8-16 közt van a munkaidőd, akkor nem fognak.
Persze az is lehet, hogy fel sem merül bennük, hogy te nem rugalmas beosztásban vagy. Lehet csak le kéne ülnöd egyszer megbeszélned velük, és minden oké lenne.
Az is lehet, hogy nem vagy szimpi nekik, és direkt szivatnak, épp arra mennek, hogy lépj már ki...
Kár ilyeneken fennakadni és duzzogni, úgyis te húzod a rövidebbet. Legjobb, ha elmész tőlük.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!