Ti nem utáljátok a munkahelyeteket?

Ne hülyéskedj! 21 évesen? Tanulj mellette, vagy bogarászd az álláshirdetéseket, kérdezz körbe, a munkák 99%-a úgy jön, hogy egy ismerős, egy haver, egy családtag valahová benyom.

Velem is volt, hogy rákényszerültem gyári munkára (diplomásan), de tudtam, hogy csak ideiglenes (mert ugye kerestem közben mást), és úgy ki lehetett bírni.

Egyébként nekem az volt a gyári munkával a legnagyobb bajom, hogy rettentő mód unatkoztam. Nem kellett gondolkodni, hanem mint valami gép napi 8 órában ugyanazt csinálni minden nap.

Ha havi 2 milliót fizetnének, akkor sem mennék ilyen helyre!

Én ahhoz vagyok hozzászokva, hogy jövök-megyek, telefonálok, intézkedek, tárgyalok, számolok, magyarázok, oktatok, stb, stb, stb.

Majd lesz jobb is...

Van időd kitalálni mit szeretnél csinálni.

És ha nehézségekbe ütközöl tudsz arra gondolni hogy milyen rossz és unalmas is volt egy gyárba melózni.

És így együtt érzőbb és jobb ember leszel.

Nem úgy mint azok a hólyagok akik az iskolapadból a szopógép alá mennek.

Amúgy az a vicces mikor rájösz hogy azok akik a feletteseid alkalmatlanok a te munkádra.

Engem a mc donald-hoz nem vettek fel protekcióval mosogatónak 20 évesen. eltelt 10év -és manapság egy sikeres vállalkozást vezetek.

a munkahelyemet nem utálom, a munkámat nem utálom, de a főnökséget néha úgy kibacnám a harmadikról, hogy még asztalukat is a fejükre ejteném :D

ha csak itthon ülnék, akkor megzabálna az unalom, nem érezném magam hasznos embernek, betompulna az agyam, no meg pénzem sem lenne :)

hétvégén mindig van valami, amitől tartalmassá válik az idő. kirándulunk, vásárolunk, anyumnak segítünk, az uram anyujának segítünk, szombat este bulizunk, beszélgetünk a barátainkkal.