Azt a munkát végzed amit mindig is szerettél volna? Mit dolgozol most és mi (volt) az álomfoglalkozásod?

Sokat vagyok úton, imádok vezetni, bár jobban szeretném a hosszabb utakat, főleg külföldön.

Mindig is zenész akartam lenni, az is lettem, aktívan tevékenykedem is ezen a vonalon, de sajnos nem ebből élek.

Nekem az állom munkám, egy irodai munka, valami vezetői beosztásban, de nem nagy főnök, csak egy aprócska vezető, fontos megbízásokkal. Irodai munka, ahol kosztümben, elegánsan kell megjelenni. Nagyon szeretem az eleganciát.

Vagy esetleg egy olyan munka ahol kapcsolat tartó vagyok a különböző intézményekkel és így úton kell lennem, vezetnem és persze kosztümben.

Még tanulok, bár már dolgozhatnék, de beiratkoztam egy tanfolyamra, ugyanis jobb mint munkanélkülinek lenni.

Tanfolyamot végzek, munkanélküli vagyok mellette, az eredeti szakmám nagy mellényúlás volt, akkor azért végeztem el a sulit, mert "valami végzettség kell", meg szülői nyomás, hogy legyen diploma, de egyáltalán nem érdekelt a téma, és most sem, nem volt semmi irány, hogy merre is szerettem volna elindulni. Volt egy jó munkám de persze ott becsődölt a cég, a többi meg nagyon gáz volt. Az új szakma, amit tanulok, már sokkal kellemesebb, érdekes is, bár nem az álmom, de a körülményekhez képest a legjobb, amire lehetőségem volt.

Kiskoromban akartam lenni csillagász, meg zoológus, később pszichológus, persze egyik se jött össze. Most igazából nálam az álommeló az olyasmit jelent, ahol stresszmentes a környezet, nincs hajtás,van időm a munka mellett máson is gondolkozni, és kevés emberrel kell kapcsolatot tartani. Stressz hatására, ahogy a tapasztalatok mutatják extrémen robbanásveszélyes vagyok, szóval fontos szempont volt az új szakma kiválasztásánál, hogy nyugisabb, békés legyen.

Gyermek koromba csillagász akartam lenni,aztán az irodalom fele vettem az utat mivel szeretem a verseket, ugyan abba az évben felvételiztem a színművészetre és a gépész-mérnökire. Egyik sem sikerült. A következő évben megnéztem hová nem kell a matek és így felvételiztem a gyógyszerészetire, be is jutottam egyből...azóta gyógyszerész vagyok. Az egyetemen az első anatómia óra után haza rohantam és azt mondtam nem megyek vissza mivel a kórbonctan terembe tartották az órákat és a látvány eléggé felkavart..

Időközben megszerettem a szakmám, és most otthonosan érzem magam benne..:)

Az Élet adja magától és terel..szerintem nem szükséges nagy álmokkal indulni...:)

Dombelhárító technikus vagyok, magyarul közmunkás.

Hogy mi akartam lenni?

Kukás, de oda sem vettek fel, mert azt mondták betelt az üres helyek száma.

Így az utcákat tisztogatom.

Nem, utálom a melóm.

Az "álomfoglalkozásom" pedig a lottó milliárdos lenne.