Miért ilyen őszinte hozzám egy kolléga?

Lehet, hogy lát benned lehetőséget, és úgy gondolja, megéri az építő jellegű kritika.

Én a tehetségesebb beosztottakkal vagyok így. Amelyik hülye, azt le se szarom.

Ha munkáról van szó, mindig a tökéletességre kell törekedni.

Ehhez fel kell nőni. Másképp hogy akarsz profi lenni abban amit csinálsz?

Amatőrködni meg nincs értelme. Én legalább is így vagyok a saját szakmámmal. (első voltam)

Erre mondtam azt, hogy ehhez fel kell nőni.

Más lehet hogy nem annyira maximalista, és felszabadultabb tudsz lenni.

De ez nem az ő hibája, neked kell megtanulni mellette is felszabadultan dolgozni. Ez egy fajta mentális fejlődés, hogy nyomás alatt is megtanulsz tökéleteshez közelit alkotni.

Erre mondják, hogy teher alatt nő a pálma.

Persze van, aki nem bírja a terhelést, és összeroppan.

Ezt felfoghatod az élet tesztjének, vagy tanításának, ahogy tetszik.

Végezz agykontroll gyakorlatokat, higgadj le, legyél lazább, és vedd fel a tempóját. Ne elégedj meg mellette se a középszerűséggel.

De ha jó köztetek a viszony , és jól működő a kommunikáció, akkor akár rá is világíthatsz arra, hogy ez neked terhes, és rossz hatással van a munkádra.

Van ilyen, akit a negatív kritika annyira demoralizál, hogy látványosan csökken a teljesítménye.

Ezt viszont neki kéne észrevenni, és eltolni az arányokat, tehát a hibák keresése mellett a jó dolgokat is észrevenni, és elismerni a jó, vagy kiemelkedő teljesítményt, röviden a b-szogatás mellett dicsérni is.

Van, akit csak dicsérettel lehet motiválni, ezt fel kell ismerni.

"nincs tekintélyem előtte, hiába vagyok idősebb nála"

Itt szoktam hozzáfűzni, hogy csak a kor nem ad okot tekintélyre és tiszteletre.