Mikor jó a csapat a munkahelyen?
Általában már akkor össze szoktak zökkenni ha még újként érkeznek oda. Ha te új emberként kerülsz egy idegen csapatba akkor hamar összefogtok barátkozni mert ők is kérdezni fognak tőled, meg folyamatosan beszélgetni fogtok.
Én akárhányszor kerültem munkahelyre, amikor diákként dolgoztam és felnőttek közé lettem beosztva akkor is egyből barátságosak voltak meg gyakorlatilag nem kellett sokat dolgoznom azon hogy megszeressenek és befogadjanak.
Amikor a tanfolyamon kerültem be gyakorlatra egy csapatba akkor is összehangolódott a társaság, minden rendben volt szinte.
A legutóbbi munkahelyemre is egyedül kerültem oda újként először nem ismertem ott senkit meg volt egy kolléganőm aki teljesen más munkakörbe, teljesen más helyen dolgozott, gyakorlatilag soha nem találkoztunk bent, de egy busszal mentünk és kapásból levette hogy én vagyok az új fiú és nagyon közvetlen volt. Meg a többi kollégával is jól kijöttem, tehát ezen nem kell aggódni ha ezen aggódnál.
Ott mindig jó csapatba kerülhetsz ha nem felettük lennél egy szinttel és mondjuk nem vezetőként vagy más emberként kerülsz oda amikor jogod van szívatni őket mert mondjuk rád bízzák azt hogy figyeld hogy dolgoznak meg figyelj a munka minőségére, mondjuk.
2013. júl. 27. 11:47
Hasznos számodra ez a válasz?
2/16 A kérdező kommentje:
Köszönöm válaszod! Nem aggódom, mert már egy csapat része vagyok... (Amúgy szerencsés vagy, mert véleményem szerint az emberekre nem jellemző az aktív befogadás, hanem inkább a passzivitás.)
Inkább az érdekelne, hogy mi tesz egy közösséget jó csapattá? Pl. először is van egy csapatmunka iránt elkötelezett főnök, aki nemcsak beszél róla, hanem valóban összefogja és koordinálja a munkát, vagy fontos, hogy minden egyes csaapattag tisztába legyen, hol tart a másik a projekttel, legyenek közös megbeszélések, stb....
A jó főnök alapkritérium. Attól jó egy csapat, ha a munkában vállt vállnak vetve egymást segítve a közös célért mindent megtesz, de munkán kívül is szívesen vannak együtt, segítik egymást, odafigyelnek egymásra. Nálunk ez kiválóan működik. Sokszor megyünk együtt kirándulni, s még a férjek, feleségek is szinte belső embernek számítanak, olyanok vagyunk, mint egy naaagy olasz család. Klassz érzés ilyen helyen dolgozni, nem nyűg munkába menni.
2013. júl. 27. 19:10
Hasznos számodra ez a válasz?
4/16 A kérdező kommentje:
Jól hangzik! Ez véletlen, vagy tudatos hozzáállás eredménye?
Hány fős cégről van szó?
Nem egy nagy cég, összvissz 80 körüli a létszám. De a szokásos munkahelyi ünnepségeknek (karácsony, nőnap, mikulsá, stb. ) nálunk más a formája. A nőnap például kettős ünnep, kitaláltuk a pasasok napját. Ebből aztán az lett, hogy ilyenkor megy a kölcsönös froclizás. Műsort is szoktunk ilyenkor adni egymásnak és a pároknak, mert ők is ott vannak. Ilyenkor a főnök is csak egy közülünk, és legálisan lehet nagyranőtt hülyegyerek mindenki, kortól, nemtől függetlenül. A személyzetis se személyzetis, a középvezetős is együtt mulat a takarítóval, vagy portással, a gazdaságis a titkárnővel stb. Magától alakult ki, a kiindulási pont a megszokott hivatalos ünneplősdi volt. Aztán évek alatt mindig valami plusz került hozzá. Egymás ötleteit meghallgattuk és a főnök személye persze kulcsfigura, az ő hozzáállása segíti a dolgo alakulását, vagy befulladását. A munka is jobban megy, a közös élmények összekovácsolják a csapatot.
2013. júl. 28. 12:24
Hasznos számodra ez a válasz?
6/16 A kérdező kommentje:
Köszönöm válaszod! Irigyellek... Nálunk se rossz azért a közösség, de nekem nagyobb igényem van a csapatmunkára, az összetartásra... Úgy érzem, hogy egy karizmatikus vezetővel, jobb csapatszellemmel 10-20 %-al nagyobb teljesítményt érnénk el. Jól megy így is a cégnek, pont ez az, ami miatt nem olyan fontos ez a szemlélet. Most egyben korrigálom is magam, mert egy-két embert elküldtek mostanság költségcsökkentés miatt, így inkább azt mondom, hogy a vezetés hozzáállása a döntő. Pozitív hozzáállással lehet, el sem kellett volna embereket küldeni...
Légy Te a csapat lelke. Ilyen emberek azért a jó csapatban is kellenek, mert azért vannak kevésbé aktív dolgozók is. Szervezkedj, légy mindenkihez kedves, tartsátok meg a névnapokat, egy kis süti, munkaszünetben, egy-két jó vicc, kedves mondat stb. De mindennap legyetk együtt egy pár percre legalább. Sokat jelent mindenkinek. Hidd el, a mosrcos munkatársaknak is jólesik egy két pozitív szó, s aztán majd lassan másnak is lesznek újabb ötletei. S az ilyen kötetlen alkalmak jók munkaügyek megbeszéléséhez is, nem csak a merev értekezlet a hatékony, sőt.. Sok sikert.
2013. júl. 28. 16:49
Hasznos számodra ez a válasz?
8/16 A kérdező kommentje:
Köszi! Láttam egy videót egyszer, amin egy nagyon híres hegedűművész leállt hegedülni egy állomáson, vagy valami hasonló közterületen. Órákon át senkit nem érdekelt, talán egy ember állt meg egy kicsit hallgatni. Amikor ugyanez a művész a koncertteremben játszott, súlyos százdollárokat voltak hajlandóak fizetni az emberek a belépésért. Kb. így érzem magam. Alapvetően ilyen a hozzáállásom, mint ahogy írtad, de elmegy az ember kedve a passzivitás láttán. Na de hagyjuk, pont hogy nem szabad, hogy az ember feladja....
1. Ha van egy jó, következetes főnök. Aki rendesen irányítja a csapatot, nem bunkó, parancsolgató, de nem is túlzottan bizalmaskodó és kókler. És fontos, hogy mindenkivel ugyanúgy bánjon - ha van kivételezés, akkor annak nehéz ellenállni, és akkor már kezdi a féreg rágni azt az almát.
2. Ha mindenki jóindulatú.
3. Ha mindenkit érdekel a munkahely, és senki sem lébecol/sózza a másik nyakába a munkát.
4. Ha senki nem pletykál a másik háta mögött, akkor sem, ha nagyon idegesítő.
2013. júl. 29. 21:55
Hasznos számodra ez a válasz?
10/16 A kérdező kommentje:
Kapcsolódó kérdések:
válasza: