Utál a kis főnök (supervisor)?

Talán igazat beszél, legalábbis körülbelül. A létező leghülyébb módon kezeli a helyzetet, főleg miután láthatta, milyen jól működik az ösztönzés. Ha sportoltál, tekintsd morcos típusú edzőnek, és vedd észre, hogy azért tépi a száját, hogy jobbak legyetek. Tudom, nehéz átfordulni a "mindenkit megbánt ez a gyökér" szemléletből a "nekünk akar jót, és persze ezzel magának is" jellegűbe, de helyette úgyse tudsz dönteni, hogy mit hogy kéne csináljon, a saját hatáskörödben viszont szabad a pálya, úgy csinálod a magad dolgát, ahogy jónak látod. És ha nem húz fel, sőt, találsz benne ösztönző jelleget (edző, ugye?), akkor nulla hiba az nulla hiba lesz, és egy másik öngerjesztő folyamat indul be. Vagy ha lehetetlen a nullhibás munka (jellemzően túlhajtás, alkalmatlan ill. hiányzó alapanyagok ill. eszközök tetszőleges keveréke az ok), akkor sajnos náluk a labda, ők b_aszták el a saját feladatukat, és őrzik a hibát.

Mellesleg ha a legjobbak közt vagy, akkor szerintem az a természetes, ha lepereg rólad minden piszkálódás, amit valószínűleg tényleg nem a legjobbaknak szán. Bár semmit nem mondtál a munka jellegéről, de érdemes megemlíteni, hogy ha csapatmunka, és sokan lassabbak vagy rosszabbul dolgoznak és javítani kell utánuk, akkor a társaság krémje értelemszerűen nem találja a ritmusát, nem tud szárnyalni. Ha ilyen van, akkor végképp ne vedd magadra a góré sirámait.

Ez a melód, nem egy vallási közösség,vagy kozsó koncert, hogy átjárjon a szeretet.

A munkádra koncentrálj, végezd jól, ennyiről szól egy munkahely.

Akikkel együtt dolgozol, beosztástól függetlenül add meg a tiszteletet.

A többi ne érdekeljen. Ennyire egyszerű. Nem azért kapod a fizetésed, hogy szeressenek.