Titeket nem zavar az ilyen nők munkahelyi viselkedése (bővebben lent)?

Rögtön leszögezném, hogy természetesen tisztelet a kivételnek, akinek nem inge, ne vegye magára. De manapság azt látom magam körül (és nem csak én, hanem más családosok, normális párkapcsolatban élők), hogy minden az egyedülálló nők (a sz...lik) hiszije körül forog. Bekerülök valahová és rögtön szembekerülök velük, kifaggatnak, ki vagy, honnan jöttél, mit tudsz, VAN-E KOMOLY PÁRKAPCSOLATOD. Na ez itt a lényegi kérdés. Ezt már rögtön az első nap lenyomozzák, de ha nem vallom be esetleg, akkor is feltűnik nekik, hogy nem megyek velük minden második este munkaidőn kívül partizni. Ha stabil kapcsolatom van, akkor onnantól nincs menekvés, ki akarnak csinálni. Ezerféleképpen próbálnak belémkötni. Ha kinyitom az ablakot, nem jó, ha nem nyitom ki, az a baj. Semmi nem jó, az a lényeg, hogy hisztizni lehessen. Folyton lesik, hogy nekem mi a rossz, hogy aztán azt csinálják. És amikor látják, hogy végképp nem találnak rajtam fogást, akkor se adják fel, hanem egyszerűen elkezdenek úgy viselkedni velem, mintha valami nagy bűnt követtem volna el. Egész nap vinnyognak, meg rihegnek-röhögnek egymással, közben félszemmel lesik, hogy van-e közönség. Úgy érzem magam, mintha egy óvodában ülnék, dolgozni nem lehet tőlük, csak ha végre elmennek kávézni. Ezt napjában kb. 5-ször, 6-szor megteszik szerencsére. Utána meg egész este bent ülnek, és sápítoznak a főnökségnek, hogy mennyi munkájuk van.

Semmi mást nem szeretnék, csak hogy elvégezhessem a munkám, és utána hazamehessek a páromhoz. Nem keresek sokat, de elégedett vagyok vele. De ezek fúrnak jobbról balról, addig nem nyugszanak, míg el nem vesztem az állásomat. Csak ez tenné boldoggá őket, hiszen milyen dolog az már, hogy nekem jutott pasi, és még munkám is legyen.... Ha kések akár 5 percet reggel a munkából, már hívják ártatlan képpel a főnökömet, hogy hol vagyok. Ha hazamegyek hamarabb (otthon szoktam még dolgozni, mert bent nem lehet), akkor amíg úton vagyok hazafelé, felveszik a telefonomat, és bemondják, ha valaki keres, hogy "Már HAZAMENT." Folyton sároznak a célozgatásaikkal, hogy lusta vagyok, nem értek hozzá, egyébként se érdemlem meg a fizetésem.

Főnökhöz nem lehet fordulni, mert ha nő, akkor nagy valószínűséggel amúgy is olyan, mint ők, ha nem, akkor meg nem nagyon érdekli, hogy hogy tépik egymást az alkalmazottak, megy haza a gyerekéhez/párjához.

Ha férfi a főnök, akkor meg vagy kavar az egyik díszpéldánnyal, vagy csak legyint, hogy nők marakodásába ő nem fog beleszólni. Vagy egy szadista, és kifejezetten tetszik neki, hogy valaki szenvedhet az ő passzivitása miatt. Egyébként is ha szóvá teszem ezt a viselkedést, azzal védekeznek, hogy én vagyok rájuk féltékeny a "vidámságuk" miatt.

És mindig azt kell tenni, amit ők akarnak, hogy nyugi legyen. Ha felállok és leordítom a fejüket, hogy most már aztán elég legyen, mit képzelnek magukról, senki se áll mellém. Sőt.

Az se menekvés, ha váltok munkahelyet, mert bárhová megyek, minden tele van az ilyen nőkkel, ez a mai társadalom.

Titeket nem zavarnak az ilyen nők? Férfiak véleménye is érdekelne, hogy miért az ilyen hisztérikák mellé állnak egy ilyen helyzetben? De a fent jellemzett nők véleménye is érdeklne, hogy miért zaklatják folyton a másik embert, miért nem bírnak megmaradni magukban?