Volt már olyan hogy azt mondtad eleged van a munkahelyeden? Hogy már tele van a hócipőd?

Sokszor volt már. De utána mindig eszembe van, hogy

örülhetek hogy ez a meló is van, hisz angolul alig beszélek, és jól fizetnek is..Meg az is eszembe jut ilyenkor, hogy " ne nyafogj kislány! legalább nem a mekiben sütőd a krumplit."

Így hamar lehiggadok..:)

Igen. Sokszor mondom magamban, s próbálok erőt venni magamon, s próbálom magam azzal nyugtatni, hogy örülhetek annak, hogy egyáltalán van munkám, s a magánéleti téren végre tudok élni, mert van rendesen havi fizetésem. Egyelőre megtudom hozni ezért az áldozatot, hogy tűrök, de szeretnék jobbat. Bár tény, errefelé nem nagyon van sajnos jobb.

Multinál dolgozom. Mindenen spórolnak, még a létszámon is. Munkára és a forgalomra nincs elég ember, de a felső vezetés szerint erre a forgalom pont elegen vagyunk. Sokszor egy ember végzi két, vagy három munkáját és ez nem csak szellemi, hanem fizikai szinten is értendő. A munkakörödön kívül még több dolgot kell megcsinálnod, ami nem is lenne a feladatod.

Mindezek mellett vannak olyanok, akik lenéznek, s többen vannak, akik például köszönni se akarnak még akkor se, ha én köszönök előre. Arról nem is beszélve, hogy vannak páran, akik azt hiszik okosak, ügyesek, s a hátam mögött gúnyolódnak.

Mindezek mellett hülyének néznek, s úgy csinálnak, mint ha valami agyilag deformált egyed lennék. Akadnak olyan napok, amikor nem tudják elrontani a jó kedvem, de van olyan amikor úgy érzem, hogy vagy nekimegyek valakinek, vagy elbőgöm magam. És mindezek mellett soha semmi nem elég jó, soha nem vagy elég gyors. Ha 100%-ot teljesítesz akkor az van miért nem 110%. Ha teljesíted a 110%-et, akkor miért nem 120-at?

És nem tudom azt mondani, hogy sz*r munkaerő vagyok, mert a beosztottak 90%-ának ez a problémája. És akkor még nem beszéltem a pofára való megítélésről.

Igen, az előző "munkahelyemen", ahol - azon a címen, hogy még a "kötelező gyakorlatomat" töltöm, ingyen dolgoztattak, két éven keresztül. (Diploma után vagyok, tehát nem igazi gyakorlatról van szó, csak a szakvizsgát megelőző időszakról.)

Emellett szemetek voltak velem.

Most legalább az új helyemen minimálbért kapok, ami nem sok, és ez nagyon-nagyon elszomorít még mindig, de már egy kicsit más. Meg a tudat, hogy jövőre szakvizsgázhatok már, és után lehetek önálló...

Volt, 27 év alatt persze, hogy volt. Amikor még lehetett, megtettem, hogy váltottam. Most már sajnos a dolgozónak kuss a neve, a létszámok csökkentik, egyik napról a másikra küldik el a dolgozókat, rád öntenek egyre több szar melót, negatív változtatásokat vezetnek be, lélektani hadviselést folytatnak, és nem szólhatok egy büdös szót sem, egyrészt, mert én lehetek a következő távozó, aztán ugye lehetne rosszabb, másrészt nem találnék másik munkahelyet.

Ezzel az a nagy gond, hogy a munkáltató maximálisan ki tud használni és bármit megtehet, hiszen örülj, hogy van munkád.

Undorító és elkeserítő az egész, tökéletesen megértem a mai fiatalokat, akik külföldön próbálnak szerencsét, bár ott sem kolbászból van a kerítés, de legalább a fizuból meg tudnak élni.