Mit tennél ha nem szeretnének a munkahelyeden, felmondanál?

#1, Ezt írni könnyű, azért lásd be, hogy napi 8-12 órát úgy eltölteni, hogy utálva vagyunk, elég stresszes. Persze nagyon cool, hogy ilyen katonás, és érzelemmentes tudsz lenni.

Kedves Kérdező, ha mindenki utálna, akkor elgondolkoznék, hogy nem bennem van-e a hiba. Az embert ok nélkül nem utálják. Ha valóban bennem van a hiba, akkor megpróbálok változtatni rajta. A munkahelyváltás ilyenkor nem megoldás, mert ha magammal viszem azt a hibámat, akkor a köv. helyen is utálni fognak.

Felmondanék, de nem azonnal.

Keresnék folyamatosan másik munkát, és akkor mondanék fel, ha van már más. Illetve még előbb is, ha nagyon elviselhetetlenné válna a helyzet.

Igaz, amit előttem írtak, hogy a munkahely csak azért van, hogy pénzt keress, a többi mindegy. De mégis csak borzasztó sok időt tölt el ott az ember, és ha szarul érzi ott magát, az komoly gondot jelent.

Megtörtént..

A munkát szerettem, holott fizikai, de kikészítettem magam a munkatársakon, a szarkeverésen...

Jelenleg nem találok munkát, mégsem bántam meg. Még mindig vannak rémálmaim..

Állandóan beteg voltam, alvászavaraim lettek stb, tudom hogy túl lelkis vagyok, de a sógorom ex nőjével kellett együttdolgoznim, aki a fejébe vette, hogy kikészít, módszeresen csinálta.

Fájt neki, hogy én boldog párkapcsolatban vagyok...stb

Konkrét beszólás, lehet a családba előbb kerültem be, de az, hogy a munkahelyen ő volt előbb nem vehetem el tőle.

Mindezek után én kaptam meg azt a beosztást (ami több fizetéssel nem, csak több felelősséggel járt) ami vágyott... Nah most eljöttem, ő is csinálja, mártírkodik, hogy jajj, mit kell csinálni, mintha nem ezt csináltam volna 1 évig (amikor belátogattam, mindezt akkor,mert van akivel azért jóban voltam:), és tartjuk a kacsolatot...)

Nem csak ez volt az ok, de ez volt az utolsó lökés, hiszen ha 1,5 évet bírtam vele (amióta szétmentek), még bírtam volna egy kicsit, de úgy éreztem többet vesz. Belőlem, mint ad, a magánéletemre is hatással volt....

3: De bizony van olyan, hogy mindenki ok nélkül utál egy embert, úgy hívják, hogy bűnbakképzés. Valós oka nincsen, annál több pszichés oka, és mind egyitől egyig másokban keresendő. Nagyon sok problémás csoport csak úgy tud működni, hogy mindig kell valaki, akire a csoporttagok rávetítik a saját maguk által el nem fogadható, saját, tudattalan problémáikat. Magyarul egy ember lesz felelős azárt, ami mások hibája és bűne. Ez a bűnbakképzés.

Ha ilyen miatt vannak problémáid, kedves kérdező, akkor nagyon gyorsan menj onnan, és amikor másik melóhelyre mégy (vagy inkább előtte) keress meg egy pszichológust. Sokat tud segíteni az ún. mobbing ellen (= munkahelyi terror, ebbe tartozik a bűnbakképzés is). Ez azért jó, mert a következő munkahelyen már kisebb eséllyel vagy egyáltalán nem leszel áldozata ennek.

Ha esetleg benned van a hiba, akkor gondolkodj el magadon, de utána is érdemes felmondani, mert ha egy melóhelyen megutáltak, akkor - átlagos emberek - hamar bedobozolnak: hiába változol meg, hiába javítasz magadon, nem segít. Ők ilyennek ismertek, pont. Na ezért érdemes új helyre menni.

Felmondanék, mert én eléggé lelkizős vagyok, sajnos, nehezen viselem a tartós stresszt. De persze folyamatosan keresnék munkát, tehát, míg nincs másik, addig kénytelen lennék ott dolgozni. Mert ugye pénzből élünk.

Komoly dolog a mobbing, mert rámehet a delikvens egészsége.

És igaza van annak, aki azt írta, hogy legtöbbször bűnbakkeresés az ok, és nem az illető tehet róla. Hiába igyekszik jó lenni, szorgalmas, a feje tetején is ugrálhat, ha egyszer elkönyvelték és kiközösítik, mert úgy mond nem tetszik a képe.

Szerencsére, nekem eddig csak egy olyan munkahelyem volt, ahol nem bírtam, kőkemény 1 napot húztam le, de olyan borzalmas volt a légkör és olyannyira belekötött minden mozdulatomba a vezető, hogy az az 1 nap 1 hétnek felelt meg. Éreztem, hogy ott nekem nincs jövőm. Másnap már be sem mentem, kerestem tovább állást.

Szóval, oké, hogy elsősorban pénzt keresni megy a munkahelyére az ember, és nem barátokat gyűjteni, de azért nem mindegy, hogyan jön ki azokkal, akikkel a hét 5 napján, napi 8 / vagy több / órában van egy légtérben.

engem nem szeretnek a munkahelyemen, igaz nem is utálnak annyira.

mit teszek emiatt:

- egyedül járok ebédelni (na jó nem mindig, de legtöbbször igen)

- keresek másik munkahelyet. amíg nem találok addig marad ez a mostani, annyira azért nem vészes

- próbálok tájékozódni hogy cégen belül át tudnék-e menni másik részlegbe