Hogyan lehet reálisan kitörni a rabszolga sorsból? Itt gyakorin nagyon könnyen adnak tanácsot az emberek, de mi a megvalósítható?

Hát ezzel az élettörténettel elég nehéz lesz jó munkát behúzni. Anyukám hasonló élettörténettel 6 éve keres ideális munkát. Persze, közben jönnek ilyen alacsony fizetésű munkák, de semmi ideális.

Ezzel az élettörténettel az informatikai munkák (pl. az említett rendszerüzemeltető) nem igazán játszanak. Az infós cégek jobb szeretnek 20 év körüli középiskolásokat, fiatal egyetemistákat foglalkoztatni. Ez tapasztalat. Még ha ennek meg is felelnél, kell hozzá bőven számítógépes tapasztalat.

Könyvelő akkor tegyél, ha rendben vagy a számokkal. Ha olyan munkát sikerül találnod, akkor az jó hely lenne.

Grafikus az egy kreatív munka, oda tényleg kreativitás, rajzügyesség kell, ha ez megvan, csak akkor vagy jó oda.

Tb ügyintéző vagy bármilyen ügyintéző az jónak tűnik szerintem.

Vagy ha tudsz vezetni, akkor lehetnél sofőr, pl. Unix autó vagy hasonlók. Bárdi az nem jól fizet.

#2 "A könyvelőt, grafikust felejtsd el a mesterséges intelligencia miatt."

Előbb inkább gyúrj rá az IQ-ra, no, meg némi tájékozódás sem árt, mielőtt elkezded ontani a hülyeségeket.

"A könyvelőt, grafikust felejtsd el a mesterséges intelligencia miatt."

Egyik tanácsom, hogy aki ilyet ír, azt kerüld el messziről, mert fogalma sincs a dologról.

Én a fodrászattal kezdenék a helyedben valamit. pl kezdésnek azt, hogy a fodrászok nem alkalmazotti hanem vállalkozói formában működnek. Kell helyet bérelni egy olcsó szalonban és ügyfélkört kell építeni másodállásban akár, aztán ha kinőtted akkor válthatsz főállásra.

Ott a net, bármit lehet tanulni. Én 4 nyelven programozok, nincs egyikről se papírom. Weboldalaim több reklámbevételt hoznak havonta szinte passzívan, mint a magyar átlagfizetés. Meg lehet oldani.

Gyári 12 órás sz@rokat meg felejtsd el, egykutya mindegyik. A tanulatlan biorobot rétegnek vannak ezek.

Kérdező, ha jobb lehetőségeket szeretnél, akkor én az egyetemi levelező szakot ajánlom, amit munka mellett is lehet végezni.

Áldozatokat kell majd hoznod azért, hogy később jobb legyen neked.

Döntsd el, hogy mit szeretnél. A saját életedért egyedül csak te vagy a felelős. Sok erőt és kitartást kívánok Neked.

Egy biztos: napról napra élve, reggeltől estig dolgozva egészen minimálisak az esélyeid.

Az első dolog, hogy nem vállalunk el olyan munkát, ami mellett nem marad életünk. Értem én, hogy pénzből élünk, de az első dolog, amit feltétlenül át kell gondolni: muszáj napi 12 órát dolgozni?? Még a sztenderdnek számító napi 8 óra is sok ahhoz, hogy az ember mellette rendesen tudjon élni (és ezt komoly szakértők is hangoztatják már egy ideje), a 12 meg egyszerűen gyilkos tempó. Így nem csak időd és alkalmad nem marad kitörni, de idővel kiégsz, belebetegedsz, belerokkansz. És akkor nem kitörni nem fogsz tudni, de talán még a padlóról felállni sem. Ez sajnos nem vicc, láttam én már így életeket tönkremenni...

Emellett tessék megtervezni a jövőt! Elgondolni, hogy mi az, amilyen területen érvényesülni tudnál, illetőleg tessék megtervezni, hogy hogyan tudnátok összespórolni annyit, amennyiből ki tudsz fizetni egy tanfolyamot, illetve amivel ki tudjátok pótolni az addigi bevételkiesést! Ezek szerint ugyanis nem egymagad vagy, és ha férjed tényleg férj, és nem csak nettó teher (nincs rálátásom a házasságotokra, és sajnos láttam én már bőven negatív példákat is), akkor azért nem olyan nehéz ezt elérni.

Egy biztos: ha nekem a barátnőm hasonló helyzetben lenne, én lennék az, aki leülnék vele beszélgetni, hogy milyen lehetőségei lennének egy normálisabb munkára.

Egyébként meg érzek egy hatalmas elletmondást. Nem, nem részedről, hanem a mosodás történetben. Egyrészt: olyan szintű munkaerőhiányuk van, hogy azt sem döntheted el, hogy mikor mész szabadságra? Másrészt meg ha - bocsánat - nem csicskulsz be, akkor vacillálás nélkül kirúgnak? Én ebben érzek egy nagyon nagy ellentétet. Ahol olyan nagy munkaerőhiány van, ott nem fognak csak úgy kirúgni, csak azért, mert nem vagy hajlandó kb. az életedet is nekik adni. Lássunk reálisan: azért zsigerelnek ki, mert hagyod magad. Minimálbérért 12 óra? Nehogy már... Ne haragudj, de nem hiszem, hogy nincs más munka 50 km-es körzetben... Ha meg kirúgnak, egyrészt keresel majd olyan munkát, ahol nem rabszolgaként tartanak, másrészt meg: sok szerencsét nekik, hogy találjanak olyat, aki ezt bevállalja.

Sok munkavállalót azért kezelik rabszolgaként, mert hagyják, hogy úgy bánjanak velük. Tessék kiállni magadért!