Az egy főnöki értékítélet ha az egyik ember felmond és részletesen elbeszélgetnek vele, a másik is felmond és egy vállrándítással elengedik?

#2: A könyvelés, bérszámfejtés , készletezés ugyan úgy 'termelési folyamat' tágabb értelemben, mint a csavar gyártás.:)

De akkor vegyük a te példád! A mérlegképes könyvelőt- ha egyébként pontosan, jól dolgozik és kellemes munkatárs- nyilván nagyobb erővel akarom visszatartani, mint a bérszámfejtő kislányt, aki nyáron került ki a szakközépből és egyébként egy tündéri jelenség, de még azt sem tudja, merre van az előre...

#5: Dolgoztam 25 évig vezetői pozícióban, és nekem is volt olyan szitum, amikor nem is akartam megkérdezni, hogy miért megy el. Sőt, olyan is volt, amikor csak örültem, hogy elmegy magától, mert 2 nappal előzte meg azt, hogy felmondjak neki. Olyan is volt, amikor pontosan tudtam, miért megy el, nem kellett kérdeznem és még egyet is értettem vele, a helyében én is elmentem volna.

De igazad van, általában egy értelmes, gondos főnök rákérdez az okra, legfeljebb úgy dönt, hogy a válasz nem volt fontos és releváns.

A legtöbb “fönök” ennyire nem gondol bele. Nincsenek vezető kvalifitásaik.

Lehet a kettes rossz munaerő volt. Lehet dugig a fiók új jelentkezőkkel.

Amíg nem a főnök csebére megy a távozó kollega addig nem érdekli.

Egy főnök már hozzá lehet szokva a flutuációhoz.

Az első emberrel meg jókat beszélgetett, vagy be akarta cserkészni, ezért marasztalta. Ő meg lehet ezért távozott… Bármi lehet. Úgy veszed észre a mai világban hogy az alkalmazottak meg vannak becsülve? “Mindenki pótolható.”