Másnak is hányingere van már az álláskereséstől?

Én év elején kerestem, hát a hajam égnek állt. Szakmán belül (mérlegképes könyvelő), 10 év munkatapasztalattal, és úgy, hogy a szakmán belül a 10 év alatt csináltam már mindent, nem csak egy két részébe ragadtam bele...

Több helyre kerestek akkoriban ilyen pozícióba embert. Volt, ahonnan vissza sem hívtak. Volt ahol volt telefonos elbeszélgetés, és majd hívnak, mikor kell menni személyesen interjúra. Azóta is hívnak. Ahova behívtak, ott kb mindenhol annyi munka lett volna a pozihoz, hogy a napi 8 órából 12be se fért volna bele ráadásul a garantált bérminimumnál egy fillérrel sem adtak volna többet. Plusz egyszemélyes munkakör lett volna mindenhol, vagyis helyettesítés kizárt, tehát ne legyek beteg és ne is menjek szabira SOHA.

Én úgy gondolom, nincsenek irreális elvárásaim egy munkahely irányába, azért 10 éve a pályán vagyok, tapasztaltam sok mindent, tudom mik vannak. De úgy látom, mostanában a munkahelyeknek vannak olyan elvárásai a dolgozókkal szemben, hogy kritikán aluli. És csodálkozik minden hely, hogy nincs munkaerő...

Nekem is. Beadod a jelentkezést egy rakat helyre, és már ott tartunk, hogy semmi reakció nem érkezik rájuk. Vagy nagyon maximum 1-2 helytől. Ha mégis összejön egy interjú, utána hitegetés jön, vagy az interjún beharangozottak töredéke lenne csak lehetséges a valóságban.

Pályakezdőként meg szinte esélytelen az egész kapcsolatok nélkül. Márpedig nekem ilyenem nincsen..