Az idegi összeomlás határán mit lehet tenni? Aki volt már hasonló helyzetben, hogyan oldotta meg a dolgokat?

Megpróbálom röviden leírni.

Egyetemen nem buliztam sosem, állandóan tanultam, versenyekre jártam, stb. A végzettségemmel dolgozhatnék a szakmán belül sokféle cégnél, engem mégis csak 1 kis szeglete érdekelt. Hülye voltam, nem néztem meg rendesen a lehetőségeket jelentkezéskor. A kapcsolataimat elhanyagoltam az egyetem alatt, úgy voltam vele, h először majd megtanulok mindent az egyetemen és majd utána ismerkedek.

Vége az egyetemnek, próbálok ismerkedni, nem megy. Próbálkoztam kb 10 éven át, nem ment jobban, feladtam. Opcionális része az életnek, nem hal bele az ember, ha egyedül marad. Elfogadtam. Úgyis egyetem alatt is a tanulásra koncentráltam.

Első munkahely, nem vágott az érdeklődési körömbe. Kirúgtak. Semmi baj, úgyse érdekelt. Válasszunk olyat a szakmán belül, ami tényleg érdekel.

Másik két kirúgás. Zavar, mert akkor miért voltam én a minta tanuló, és miért megy azoknak, akik meg átbulizták a húszas éveiket. Na akkor elő a különféle online tananyagokat, gyakorlás, gyakorlás. Igen ám, de fel se vesznek ezzel a kis területtel sehova, nincs is annyi munkahely. Spórolt pénzem van bőven, de azért 1 évnél tovább akkor sem kéne így lenni, mert hogy magyarázom ki a dolgokat a HR-nek. Eddig mindig találtam munkát 1 éven belül ezen a kis érdeklődési területen. Most is fogok?

Ha felvesznek, akkor jól megnéznék a tapasztalataimat? Ha kirúgnak megint, hova fogok menni? Kevés a munkahely ezen a kis érdeklődési területen belül. Mi lesz, ha elfogy? Alig jön új létre.

----

Feszült vagyok, mert alig van már önbizalmam. Az ismerkedés nem ment, elfogadtam. A szakmának mennie kéne, valamiből meg kell élni. Ezen a kis érdeklődési területen maradni nehéz. Ha ezt otthagyom, még unni is fogom a munkám. Hazaérkezéskor nem fogad senki. Minek akkor az egész? Ha tovább gyakorlok, majd menni fog? Rosszul/rosszat gyakorlok? Állítólag ebben az iparban tömegével küldik el az embereket. De mégis vannak, akik benne vannak. Akkor hogy van ez? Ezek a kérdések forognak bennem. Mi van, ha csak kicsit kéne hozzá tanulni és jó lenne minden?

Ha otthagyom az egészet, akkor az egy feladás. Akkor nem volt értelme a sok tanulásnak, ismerkedhettem volna inkább. Hogy néznék ezután a szemébe azoknak, akik szerint jó tanuló voltam? Gyakran futok össze velük. Meg mi lenne a szakmai álmaimmal? Elfogadnám, hogy ennek annyi, dehát a magánélet se jött össze. Akkor mi van, ha se a munka, se a magánélet? Dohányozni kezdjek? Inni?

Vannak, akik azt mondják, a szabadidőben kell olyannal foglalkozni, ami hobbi is. De hogy, ha állandó tanulás kell hozzá? Munkahely + sok időt igénylő hobbi. De akkor végleg mondjak le az ismerkedésről? Nem maradna arra is idő.

Ti hogy nem zavarodtok meg teljesen?