Az idegi összeomlás határán mit lehet tenni? Aki volt már hasonló helyzetben, hogyan oldotta meg a dolgokat?
Megpróbálom röviden leírni.
Egyetemen nem buliztam sosem, állandóan tanultam, versenyekre jártam, stb. A végzettségemmel dolgozhatnék a szakmán belül sokféle cégnél, engem mégis csak 1 kis szeglete érdekelt. Hülye voltam, nem néztem meg rendesen a lehetőségeket jelentkezéskor. A kapcsolataimat elhanyagoltam az egyetem alatt, úgy voltam vele, h először majd megtanulok mindent az egyetemen és majd utána ismerkedek.
Vége az egyetemnek, próbálok ismerkedni, nem megy. Próbálkoztam kb 10 éven át, nem ment jobban, feladtam. Opcionális része az életnek, nem hal bele az ember, ha egyedül marad. Elfogadtam. Úgyis egyetem alatt is a tanulásra koncentráltam.
Első munkahely, nem vágott az érdeklődési körömbe. Kirúgtak. Semmi baj, úgyse érdekelt. Válasszunk olyat a szakmán belül, ami tényleg érdekel.
Másik két kirúgás. Zavar, mert akkor miért voltam én a minta tanuló, és miért megy azoknak, akik meg átbulizták a húszas éveiket. Na akkor elő a különféle online tananyagokat, gyakorlás, gyakorlás. Igen ám, de fel se vesznek ezzel a kis területtel sehova, nincs is annyi munkahely. Spórolt pénzem van bőven, de azért 1 évnél tovább akkor sem kéne így lenni, mert hogy magyarázom ki a dolgokat a HR-nek. Eddig mindig találtam munkát 1 éven belül ezen a kis érdeklődési területen. Most is fogok?
Ha felvesznek, akkor jól megnéznék a tapasztalataimat? Ha kirúgnak megint, hova fogok menni? Kevés a munkahely ezen a kis érdeklődési területen belül. Mi lesz, ha elfogy? Alig jön új létre.
----
Feszült vagyok, mert alig van már önbizalmam. Az ismerkedés nem ment, elfogadtam. A szakmának mennie kéne, valamiből meg kell élni. Ezen a kis érdeklődési területen maradni nehéz. Ha ezt otthagyom, még unni is fogom a munkám. Hazaérkezéskor nem fogad senki. Minek akkor az egész? Ha tovább gyakorlok, majd menni fog? Rosszul/rosszat gyakorlok? Állítólag ebben az iparban tömegével küldik el az embereket. De mégis vannak, akik benne vannak. Akkor hogy van ez? Ezek a kérdések forognak bennem. Mi van, ha csak kicsit kéne hozzá tanulni és jó lenne minden?
Ha otthagyom az egészet, akkor az egy feladás. Akkor nem volt értelme a sok tanulásnak, ismerkedhettem volna inkább. Hogy néznék ezután a szemébe azoknak, akik szerint jó tanuló voltam? Gyakran futok össze velük. Meg mi lenne a szakmai álmaimmal? Elfogadnám, hogy ennek annyi, dehát a magánélet se jött össze. Akkor mi van, ha se a munka, se a magánélet? Dohányozni kezdjek? Inni?
Vannak, akik azt mondják, a szabadidőben kell olyannal foglalkozni, ami hobbi is. De hogy, ha állandó tanulás kell hozzá? Munkahely + sok időt igénylő hobbi. De akkor végleg mondjak le az ismerkedésről? Nem maradna arra is idő.
Ti hogy nem zavarodtok meg teljesen?
Mi van? Tanultál valamit, de csak egy kis része érdekel? Keresel munkát, nem találsz, de csak egy nagyon szűk rétegben keresel? Ha nincs munkád, de diplomád van, mit kell még tanulnod?
Nem igazan értem, mit akarsz összegezni. Szerintem túl korlátolt vagy. Nem muszáj ám csak a szakmádon és érdeklődési körödön belül munkát keresni, egyelőre bármi jó lehet, legalább közben embereket is megismersz.
1-es:
Persze, lehet a szakmán és érdeklődési körön kívül is munkát keresni. De abban már nem vagyok biztos, hogy "vissza is engednének".
Nincs belőle tapasztalatom, de hallottam már olyat, hogy azt mondják esetleg, hogy "nem elég friss a tapasztalat" az adott területen. És akkor már nem tudsz visszajutni. Persze más cég mondhat mást, de ha az érdeklődési területen belül van összesen 3-4 cég az országban, úgy azért nehéz.
Persze erre megint mondhatod azt, hogy "más sem érdeklődési területen dolgozik", ami igaz is. De másnak van legalább egy szerető párja vagy más, ami miatt boldog lehet. Nekem nincs semmi. Tojnék én a munkahelyek minőségére vagy bármire a munkában, ha boldog lehetnék a 8 órán kívül.
3-as: Jól keresek így is vele, úgyhogy nem hiszem, hogy jó dolog lenne változtatni. Inkább csak szorongok, amikor meg 0 bevételem van hónapokon át.
4-es: Kíváncsi lennék, mennyire lehet sikeresen munkát keresni munka mellett. Olyan fajta szakmában kellene munkát találnom, ahol 12ezer embert küldtek el idén, tavaly meg 10ezret. Cégeket is több órás kereséssel találok így, nemhogy munkát.
Viszont amikor meg találok, akkor jobban keresek vele, mint bármi mással keresnék.
6-os:
Olyan szempontból megéri, hogy sok emberhez eljut a termék, amin dolgozunk, illetve nem unja az ember, amíg készül.
Előre bocsátom, hogy nem kritizálni akarlak és nem azt mondom, hogy rosszul csinálod a dolgokat - hiszen még csak nem is tudom, hogy mit hogyan csinálsz, így ennek alapja sem lenne.
Az élet minden területén elég fontos alapelv, hogy ha mindent ugyanúgy csinálsz tovább, mint eddig tetted, akkor az eredmény se nagyon fog megváltoztatni. Ha változást szeretnél a végeredményben, akkor valamit változtatnod kell azon, amit és ahogyan csinálsz.
Lehet, hogy mindenben teljesen igazad van és semmiben sem tévedsz. De ha ebből indul ki az ember, akkor nem nagyon képes javítani semmin. És mivel senki sem tökéletes, általában ez nem is szokott igaz lenni. Az önámítás meg ritkán segít az embernek.
Szóval érdemesebb abból kiindulni, hogy a legjobb szándékaid ellenére is valahol abban van a hiba, amit/ahogyan te csinálsz. Ha ebből indulsz ki, akkor megnyílnak a lehetőségek, hogy érdemes keresni a hibákat és tudsz tenni érte, hogy helyrehozd őket, ezzel javítva a helyzeteden. Ez pedig segíthet elindulni a fejlődés, javulás, eredményesebb élet felé.
Pszichológus nagyon sokat segíthet benne, hogy a problémák mentális részével megküzdj - az meg hozzásegít, hogy a többi problémával is jobban tudj boldogulni. Mindegyik általad említett területen.
Mehet akár szakember nélkül is, van akinek a család és a barátok, meg az önfejlesztő könyvek is elegendő támogatást nyújtanak hozzá, hogy leküzdje a problémáit, de a leírásod alapján ez neked eddig nem bizonyult elégnek, ezért nem biztos, hogy érdemes vele tovább próbálkozni szakember nélkül.
Egy jó szakember sokkal eredményesebben és célirányosan tud segíteni. Viszont jó szakembert sem feltétlenül könnyű találni és a terápia sem egy csapásra old meg mindent. Az évek-évtizedek alatt kialakult problémáknak a megoldása is hosszú folyamat. Érdemes minél előbb hozzáfogni.
Ha nem hiányzik valakinek a párkapcsolat, akkor oké, hogy ő nem kér belőle, nem foglalkoztatja. Viszont, ha neked hiányzik, akkor nem kéne lemondanod róla. Inkább dolgozz rajta, hogyan tudod eredményesebbé tenni az ismerkedést. A pszichológus ebben is sokat tud segíteni.
Ez is nehéz és küzdelmes, de távolról sem lehetetlen. Ha lemondasz róla és beletörődsz hogy nem fog összejönni, akkor biztosan így is lesz. Ha dolgozol rajta, hogy sikerüljön, megadod az esélyt magadnak és másoknak is, akkor legalább valamennyi esélye van, hogy legyen belőle valami. A keresési módszereken pedig folyamatosan lehet fejleszteni, hogy jobban menjen. Pont ugyanúgy, mint ahogyan a szaktudásod is folyamatosan fejleszteni, csiszolgatni kell.
A munkahely kérdés is hasonló. Addig kell keresni és dolgozni a lehetőségek megteremtésén, amíg nem találsz neked megfelelőt. Érdemes lehet rugalmasan kezelni, hogy csak egy nagyon szűk területre vagy nyitott, vagy esetleg vannak neki perem területei, rokon szakmái, amikkel együtt több lehetőség kínálkozik.
Mivel nagyon általánosságban és ködösen fogalmazol a szakmádról, így válaszolni, tanácsot adni is csak nagy általánosságokban lehet. Nyilván a saját szakmád és annak adottságait te ismered, de talán vannak olyan kollégáid, szaktársaid, iskolatársaid, akiknek a tiédhez hasonló szintű, viszont talán más irányú rálátása van a helyzetre. Ami segíthet neked is releváns, új információkat bevonni a döntéshozatalba.
A legtöbb szakmára igaz, hogy a sikeres érvényesüléshez nem elég csak a szakmához érteni, hanem ahhoz is érteni kell, hogyan tudsz belőle megélni, érvényesülni benne. Vállalkozóként az üzleti élethez, vállalkozás irányításhoz, marketinghez is érteni kell, hogy el tudd adni a tudásodat és így meg tudj élni belőle. De alkalmazottként ugyanúgy egy kiegészítő tudás, hogy milyen módon tudod megtalálni a megfelelő munkáltatót, hogyan tudod a döntéshozókat meggyőzni róla, hogy veled akarjanak dolgozni, hogyan tudod magad eladni nekik. Ezt a tudást ugyanúgy el kell sajátítani, mint ahogyan magát a szakmádat kitanultad.
A barátságok, emberi kapcsolatok építése és ápolása ugyanolyan fontos a baráti körben, párkapcsolati és munka szempontból is. Sokan pont ezért tudnak akár kevesebb tanulással, rosszabb tanulmányi és szakmai eredményekkel is jobban érvényesülni az életben. Amíg te bulizás helyett a tanulásra és karrierre összpontosítottál, addig nekik kialakultak a kapcsolataik, azokkal, akiknek azóta is rendszeresen ők jutnak eszükbe, ha valahova kell egy megbízható szakember és így maguktól is megtalálják őket a jó állásajánlatok, ezért keresniük sem annyira kell. De ha keresnének, akkor is csak néhány telefon hívásba kerül és máris jönnek az ajánlatok, mert kellően sok emberből mindig van olyan, aki tud valamit ajánlani. Nem utolsó sorban a kapcsolatok sok esetben azt is meg tudják olajozni, hogy az életrajz egyes részeit egyáltalán, vagy legalább kevésbé kelljen magyarázni.
Az ott dolgozók általában jobban képben vannak, akár előbb tudhatnak róla, hogyha lesz valamilyen pozícióban üresedés. Sőt az sem kizárt, hogy még nem is létezik a pozíció, de amikor felmerül, hogy valamit meg kéne oldani, akkor már tudja mondani, hogy ő tud rá ajánlani egy megfelelő embert.
És ez nem csak magyar mutyizás. Külföldi cégeknél, a legnagyobb globális multiknál is előfordul, hogy kifejezetten ajánlói programjuk van rá, hogy ha ott dolgozó ajánl be, akkor mindenképp be kell hívni, nem lehet látatlanban kirostálni, vagy akár jutalom is járhat az ajánlónak, ha téged felvesznek, így még motiváltabb legyen megfelelő jelentkezőt ajánlani.
Nyilván minden terület más. Írod, hogy nagyon szűk és speciális a szakterületed. Lehet, hogy itt nagyon ritkán és kevés a lehetőség. Akkor ezekre a speciális adottságokra kell kidolgozni egy minél eredményesebben működő módszert - de ebbe is érdemes lehet bevonnod néhány külső nézőpontot, hátha segíteni tudnak valami új és az eddigieknél jobban működő megoldást kitalálni.
Vagy elgondolkodni rajta, hogy milyen más területeken volnának megfelelő lehetőségeid. Azt mondod, nagyon sok embert leépítettek a szakterületedről. Lehet, hogy érdemes ezt jelnek tekinteni és valami más területet keresni, mert ha itt folyamatos a leépítés, akkor egyre csak rosszabbak lesznek a lehetőségek benne.
Minél később kezdesz el kidolgozni egy menekülési útvonalat, annál nagyobb lemaradásban leszel azokkal a kollégáiddal szemben, akik már jóval előtted elkezdtek ezen dolgozni - rögtön, amikor őket leépítették, de téged még nem.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!