Akik németben vagy egyéb más országban vannak egyedül, hogy élik meg ezt az egészet? Nem rossz távol otthonról?
Németországban lakom és dolgozom lassan két éve. Egyedül vagyok és minden napom monoton. A munkámat utálom. Lassan el fogok innen menni és valószínű hazaköltözöm, mert nem érzem azt hogy ez élet lenne. Nincs normális életkörülményem, csak vegetálok. Nincs családom, barátnőm, teljesen egyedül vagoyk.
A szakma amit csinálok nem egy álommeló, nem is fizetnek túl, heti 40 órát. Szabadságot nem lehet megbeszélni mert letépik a fejemet ha megkérdem.
Kicsit sok ez nekem. Úgy érzem nem élet ez így még ha a magyarországi fizetésnél kedvezőbb is. Más is van ilyen helyzetben? Ti hogy vagytok ezzel? Természetesnek érzitek ezt a hosszan tartó átmeneti időszakot?
A munkahelyen amikor mentem dolgozni a főnök is megalázott elég durván. Nem tudtam mi tévő legyek, van egy hülye szakmám, abban próbáltam helyt állni, de nem szeretem.
Olyan vegetálásnak érzem az itt élést. Nincs fix lakhelyem, nincs közösségi életem, nincs semmi szórakozási lehetőség. A hétvégi bevásárlás az egyetlen programom. Vasárnap meg meghal minden. Agyrém.
Elso munkahelyed? A szerzodesed elolvastad?
Irasban kozlod hogy fel akarsz mondani, ledolgozod a felmondasi idot amit a szerzodesben ir vagy amit kozosen megeggyeztek.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!