Milyen szintű pletykásság meghallgatni valaki pletykáját a másik háta mögött?

Igen, teljesen igaz, hogy abban sajnos nem vagyok úriember, hogy úgymond részt veszek, azaz meghallgatom a pletyit és együtt röhögök a pletykátorral.

Amúgy hogy nekem hogy esne? Biztos vagyok, sőt, néha hallok vissza olyat (mert velem ellentétben nem mindenki tud lakatot tenni a szájára), hogy rólam is pletyiznek. Sőt, mivel egy eléggé különc, a sorból erősen kilógó figura vagyok, így abszolút rólam is mehet ilyesmi. De érdekes, hogy mind a lelkibékém, mind az empátiám miatt én annyira emberinek és természetesnek tartom, mert szerint 8 milliárd ember közül 8 milliárd pletykál vagy így-úgy, de érintett, hogy nem zavar, nem haragszom érte. Amíg olyan nem történik, hogy anyagilag, egzisztenciálisan veszteségem legyen, ami pletyka alapú indítékra épül, addig tényleg nem érdekel, vagy talán még egy kicsit igen, mert így megtudom, hogy mások milyennek látnak engemet. De amúgy sosem csatározom ilyesmi miatt. Ha konkrétan visszahallok valamit, akkor sem.

Hogy én meg miért nem állítom le és miért megyek bele mások pletykájába?

Egyfelelől roppant kényelmes, sokkal kényelmesebb, mint beleállni egy vitába, másfelől meg így jobban elnyerem a közvetlenséget és bizalmat, mintha én lennék az erényesség mintaképe. És teszem mindezt úgy, hogy tisztában vagyok azzal, hogy ez nem a legkorrektebb, de mivel a dolog tétje is elenyésző, így ennek a felelősségét vállalom. Fajsúlyos dolgokban nem vennék részt ezen a szinten. Úgyhogy a kettes válasz is zöld.

Közben megszületett, a 3-mas válasz, neki is igaza van.

Annyi kieg, hogy kezdeményezni soha nem szoktam pletyit, de ha valaki nekem bizalmasan mond valamit, nem állítom le. És igen, sajnos náha vele is röhögök.