A munkáltatók miért “utálják” ennyire a pályakezdőket?

Igazad van 18-as.

És félek attól a világtól, amikor a magadfajta boomerek kihalnak a szakmából.

"Köztudott, hogy a valós tudatást a munkaerőpiacon lehet összeszedni, úgyhogy szerintem senkitől nem elvárható, hogy kalap, kabát kijön az egyetemről és azonnal mindent tud. Be kell tanítani."

Éppen ezért nem egy kezdöre kell bízni egy ajánlatkérést - az rendben, hogy csinálja meg a legjobb tudása szerint, de ezután egy hozzáértö valakinek le kell ellenörizni, kijavítani és eközben elmondani a szerencsétlennek, mit csinált rosszul.

22

Te sosem voltál "szerencsétlen kezdő"?

18

Itt nem csak az a baj, hogy kezdő kerül egy céghez. Az mégnagyobb baj, hogy egy emberrel akarnak minimum 3 emberre is elegendő, mindent is a nyakába sózni. Akkor is, ha nem az ő munkaköre. Tökmindegy kezdő e vagy sem. Aztán megy a hüppögés, hogy neem jóó!

DE, voltam kezdö, csak én TUDTAM, hogy az vagyok és eszemben sem lett volna a saját kútfejem után elküldeni más cégnek fontos dolgokat anélkül, hogy a tapasztaltabb munkatársnak ne mutattam volna meg. A gond még mindig nem az volt az adott esetben, hogy az illetö kezdö, hanem hogy azt hitte, nem az, és ezért csinált hülyeséget!

Idövel, amikor már félig-meddig betanultam az adott területen, akkortól lehetett önállóan elküldeni valamit, elötte nem.

Régen sem kapkodtak értük. Az inkább szakmai hiányoságok voltak. Jelenleg szakmai hiányosságok, és magatartás problémák vannak. Meg kell tanítani nekik a szakmát. Az iskolában csak az alapokat oktatják. A szakmát a munkahelyen tanulja meg. Ez mellett meg kell tanítani 8 órában fegyelmezett magatartással dolgozni.

Utóbbi években megváltozott a családok anyagi helyzete. 15-20 éve: elmész dolgozni és veszel magadnak...! Jelenleg sokaknak meg van mindene csak kérnie kell otthon. Nincs motiváció.

Mert fogalmuk sincs a munka világáról. Munkahelyen nem az van, mint az egyetemen, hogy végigalszod a hátsó padban az órákat. És be se mész előadásra, ha olyan kedved van.

Meg a munkában keményen tartani kell a határidőket és a megrendelő igényeit. Nincs idő egy pályakezdővel tötymörögni.

A tapasztalat sokszor nagyobb kincs, mint maga a végzettség.

Sok helyen akkora munkaerőhiány van, hogy egy ember gyakran több munkáját látja el egyszerre, így egyszerűen nincs is meg a kellő kapacitás arra, hogy még a pályakezdővel is kellően, rendesen tudjanak foglalkozni. Az is gyakori (mondjuk a hotel/szállodaiparban nagy a fluktuáció), hogy mire egy pályakezdőt rendesen eljuttatnak arra a szintre, a gyakorlatban is, hogy már úgy mozog, dolgozik, akár a többiek, akiknek több tapasztalata van a háta mögött, ő megpattan onnan, és máshová megy.

Egyfajta rizikó is, mivel ők gyakrabban is ejthetnek hibákat, nincs meg a kellő tapasztalat, gyakorlat, hogy bizonyos helyzeteket le tudjanak reagálni megfelelő módon. De ez meg ördögi kör, mert (ahogy előttem is írták többen) pont, hogy munkahelyen, a valóvilágban tanulunk igazán.

Meg... nagyon határozottak a generációs különbségek is. Egyetemi szakmai gyakorlatot végeztem nemrégiben, mikor is mellettem volt egy középiskolás lány is, illetve egy olyan is, aki korban pontosan kettőnk közt volt. Mindketten hozzá voltak ragadva a telefonjukhoz, főleg a középsulis. Rendes csaj volt, nagyon jókat lehetett vele beszélgetni, de dolgozni sajnos nem. Amikor nem kellett egyszerre 100 dolgot csinálni, vagy nem volt, aki "felügyelte" leült és telefonozott, hiába toronyosult a munka felette. Írogatott másoknak, Instagram-ot, TikTok-ot böngészte, de az is gyakori volt, hogy magát fotózgatta, videózgatta. Mellettem is csinált ilyent, amikor már nagyon túlzás volt, többször szóltam neki, és visszább vett.