Tényleg kirúghatnak egy munkahelyről akár egy lájkom miatt is vagy épp azért nem vesznek fel, mert megtalálják az internetes videóim, ami nem tetszik nekik?

Kérdező, a versenyszférában alapvetően az érdekel mindenkit, hogy jól dolgozol-e. Amíg nem vagy vezető, senkit nem érdekel, hogy Orbánt élteted vagy szidod pl. Vagy hogy milyenek a szexuális szokásaid.

De az állami szférának is vannak olyan ágazatai, ahol ez belefér. Ha pl. orvos vagy, akkor a legfontosabb, hogy jó orvos legyél. Hivatalnoknál, tanárnál, rendőrnél, katonánál kevésbé fér bele.

" Mert probléma hogy filozgatok témákról, elmondom a véleményem."

Egyik sem probléma alapból. Ha olyan stílusban nyilvánulsz meg, vagy olyan ellentmondásos véleményeket osztasz meg, amik rajtad keresztül negatív fényt vethetnek a cégre is, akkor van gond.

"egy bizonyos oldalon azokat egybe gyűjtik rólam a trollok." - És kik ők?

A céget nem bántod, semmi gond.

Ismerünk olyan extrém eseteket, ahol a helyi kiskirály meglátta, hogy valaki röhögős smiley-t, nem tetsző megosztást, vagy akár egyenesen kritikus véleményt fogalmazott meg és ennek kirúgás, vagy azzal fenyegetés lett a vége. Ezek nem mindennapos, nem is feltétlenül bíróságon védhető lépések, de határozottan sokan vannak, akik így gondolkodnak és sosem tudhatod előre, hogy egy főnök mennyire van így ezzel.

A szólás szabadsága alkotmányos jog és azt jelenti, hogy amíg nem törvénybe ütköző dolgot mondasz, addig szabadon mondhatsz bármit és ezért nem érhet elvben hátrány. A világ viszont nem következmények nélküli és nem minden leszabályozható teljesen jogilag.

A cégek az alapján döntenek, amit ők gondolnak rólad a belőled látottak alapján. Ha megtalálják a videóidat, akkor azokat is lehet, hogy figyelembe veszik a döntésük meghozatala során. Hogy épp mit látnak bele vagy belőle, az nagyban múlhat a véletlenen és meglehetősen szubjektív lehet, hogy milyen képet alakít ki rólad bennük.

A próbaidő után sokkal nehezebb bármilyen indokkal kirúgni valakit, mert akkor már indokolni kell és az indoklásnak jogszerűnek kell lennie, az indoklás pedig támadható lehet. Hogy érdemes-e pereskedni a munkáltatóddal, az már egy másik kérdés.

Próbaidő alatt indoklás nélkül kirúghatnak bármikor. Nem kell hozzá, hogy igazuk legyen, mivel indokolniuk sem kell a döntésüket, csak jelezni, hogy nem kívánják veled tovább folytatni a munkát.

Még mielőtt felvennének, annál is nagyobb szabadságuk van bármiért nem téged felvenni és megindokolniuk sem kell - még az sem feltétlenül biztos, hogy bennük minden a döntést befolyásoló tényező teljes mértékben tudatosul. Lehet, hogy fel sem fogják, hogy ezért vagy azért hozzák meg a döntést, egyszerűen csak nem vagy nekik szimpatikus. Ha találnak olyat, aki bármi miatt jobbnak, alkalmasabbnak tűnik, megfelelőbbnek, vagy csak szimpatikusabbnak tűnik, mint te, akkor őt fogják választani.

Ezt épp úgy befolyásolhatja, hogy melyik csapatnak szurkolsz a FB posztjaidban, vagy hogy milyen kaját posztoltál utoljára, mert az interjúztató épp sötétzöld vegán, te meg húst posztoltál, vagy pont fordítva, hirdeted, hogy vegán kaját ettél, miközben ő mániákus húsevő, aki utálja a vegákat. De lehet akár csak egy tudat alatt befolyásoló érzés veled kapcsolatban, mert több FB posztodban is egy fajta színű pólóban voltál és most is ugyanolyan nyakkendő van rajtad az interjún, lehet, hogy ez X párthoz való kötődés miatt van és ezért nem vagy szimpi.

A te problémádhoz hasonló kategória pl. egy tetoválás. Vannak, akiknek tetszik, vannak, akiket nem érdekel, vannak, akiket zavar, vagy egyenesen sért (főleg bizonyos ábrák). Ha te olyan munkakörben akarsz dolgozni, ahol gond lehet a tetoválásod, akkor vagy olyan helyre csináltatsz tetoválást, ahol nem látják, így nem lehet belekötni (pl. egy pólóval, vagy inggel könnyen eltakarható), vagy olyan munkát keresel, ahol nem gond, hogy van tetoválásod (pl. nem egy elegáns szállodában póbálkozol pincérként, hanem egy kocsmában), vagy kimondottan olyan munkát keresel, ahol nemhogy hátrány, hanem pont hogy előnyt jelent (pl. elmész kimondottan tetovált modellnek, vagy egy rock kocsmába pincérnek).

Találkoztam már olyan céggel, ahol pl. kerek perec megmondták, hogy ők nem mondhatnak olyat, hogy dohányos ne jelentkezzen, vagy nem fogják felvenni, de nem gondolják, hogy egy dohányos jól érezné náluk magát, mert ez nem szándékos kiválasztási szempont náluk, de a dolgozók 100%-a dohányzás ellenes, mindenki sportol, egészséges életet él, egyszerűen más a világlátásuk, nem valószínű, hogy passzolnának egymáshoz egy dohányos jelentkezővel.

Más cégnél meg a cigi szünetekben születnek a legfontosabb döntések, mert a döntéshozók mind dohányoznak és cigizés közben olyan jól meg tudják beszélni a dolgokat, mint meetingeken soha.

Ezeknél a döntéseknél soha nem az a fontos, hogy te azt a dolgot hogyan gondoltad, vagy hogy annak mi a valódi súlya, hanem az, hogy akit a másik oldalon bármennyire is befolyásol az a dolog, az hogyan viszonyul hozzá.

Nyilván, ha ezt kimondják, akkor perelhetők volnának diszkrimináció miatt. Éppen ezért nem fogják kimondani.

Minden cégnek vannak egyre inkább írott szabályai arra, hogy milyen nyilvános megjelenések férnek bele a dolgozóiktól és milyenek nem. Általában a politikai és a céget érintő dolgokat szokták leginkább kizárni. A szabad filozofálás nem feltétlenül akkora gond. Viszont, ha világnézeti kérdéseket is érint, az könnyen válhat határesetté. A legtöbb cég alap álláspontja, hogy csak a vezetés engedélyével nyilvánuljon meg bárki bárhol.

ELVBEN amíg a munkádat és a céget nem érinti a tevékenységed, addig nincs beleszólásuk, hogy a szabadidődben mit és hogyan csinálsz. Főleg, ha nem a cég arculatához tartozó reprezentatív munkakörben dolgozol, hanem csak valami eldugott háttér munkát végzel.

A gyakorlatban viszont jóval összetettebb a dolog és kevésbé átlátható, hogy mire milyen hatással van. Minél inkább hierarchikus, parancsuralmi jellegű a szervezet, annál szigorúbban vehetnek ilyen kérdéseket.

Generációs kérdések is nagy mértékben beleszólnak. Egy csomó (főleg idősebb) vezető totál nem érti a közösségi médiát, nem tud vele mit kezdeni, ezért problémának, veszélynek érzi - és nem is teljesen alaptalanul, mert elég sok olyan sztori van, hogy egy influencer a közösségi média felületein állt bosszút szállásadón, bolton, munkáltatón, akárkin. Lehet, hogy te nem tervezel ilyet. De ha elborul az agyad egy munkahelyi vita miatt és kiteregetsz valamit, az kellően veszélyes és kellemetlen lehet a cégre és a főnökre nézve. Egyszerűbb nem bevállalni ezt a kockázatot.

Elvben a szakmai influencerkedést jobban elfogadják, főleg a verseny szférában. Pl. Ha te marketinges vagy és marketing szakmai témákkal foglalkozol a közösségi médiában, azt hajlamosabbak elfogadni a cégek, hogy a ma divatos szakmai márkaépítés része.

Ugyanakkor ezzel is vannak érdekes problémák, mert ha túl kritikus hangot ütsz meg, akkor okkal tarthatnak tőle, hogy esetleg őket is kritizálnád, ami megint csak veszélyes lehet rájuk nézve. Sőt, ha nagyon kritikus szoktál lenni, akár annak is lehet negatív hatása, üzenete, ha elkezdesz nyájas behízelgő stílusban nyilatkozni a munkahelyedről, aki ezért egy szót sem szólhat, de jó eséllyel mindenki érezni fogja belőle, hogy te pont az ellenkezőjét gondolod róluk, mint amit közölsz.

Illetve az külön is egy probléma lehet, hogyha azt hiszik, hogy az alkalmazásoddal együtt az általad kezelt felületekhez is hozzáférést kapnak és pl. elvárják, hogy a céges reklám posztokat megoszd, a saját felületeiden ajnározd a céget, mintha ezért fizetnének, miközben a munkád teljesen más volna.

Nem könnyű az érzékletes határvonalakat megtalálni, pláne a munkáltatóval is sikeresen leegyeztetni. Azt is érdemes mérlegelni, hogy ér-e annyit a közösségi média nyilvánossága, mint amennyit feladni kényszerülsz miatta. Persze a kérdést meg is fordíthatod, ér-e annyit neked egy munkahely, hogy feladd miatta az influencer ambícióidat.

Ha számodra kellemetlen felvételek vannak rólad a neten, akkor ismerkedj meg a szerzőjogi követelések lehetőségeivel és a felejtés jogával. Távolról sem vagy teljesen tehetetlen ellene.

De azért azt is érdemes mérlegelni, hogy vajon mennyire megalapozott a félelmed, hogy a munkáltatód tudomására jut a korábbi videóid lelőhelye. Sokan vannak, akik messze jobban tartanak ettől, mint amennyire valós a megalapozottsága.

Egy csomóan szeretnék csinálni, de azért nem mernek YouTuberkedni, mert "jajj mit fognak majd mondani rólam, ha meglátják az ismerőseim". Aztán akik tényleg el is kezdik csinálni általában pont azon szenvednek a legtöbbet, hogy miért nem nézi senki a videóimat??????

Az, hogy valami kint van a neten és bárki számára elérhető, még messze nem jelenti azt, hogy mindenki, aki elérhetné ténylegesen látni is fogja. Sőt...