Pszichológusnak tanulok, viszont a sok coach, spirituális vezető és hasonló "terapeuták" sikerei mellett tényleg lenne kereslet ténylegesen tudományra alapuló pszichológusi munkát végezni, megérné?

Az orvosokra is van igény, pedig (sajnos) nagyon sokan inkább mennek mindenféle kuruzslóhoz.

Nyilván értelem kérdése is a dolog. Nekem ha valami lelki problémám van, és nem tudok vele magamtól megküzdeni, akkor pszichológushoz megyek. A Hihetetlen magazinon és Blikken szocializálódott munkatársam meg jósnőhöz, meg nagypofájú önkéntes megmondóemberekhez fog menni.

Jaj, kérdező, azon is sipároghatnál, hogy aki meg jogásznak tanul, az majd óránként százezerért fog tanácsot adni, aki meg informatikus-mérnök lesz, az meg egy multinál fog horribilis összegeket keresni.

Nyugodtan vedd magadra, de én azt mondom: a fene megette azt a pszichológust, akit nem az embereken való segítés szándéka visz arra a pályára. (Mint ahogyan az orvost, tanárt stb-t is.) Nyilván az ember meg akar élni a munkájából, de aki ennyire pénzközpontúan nézi a munkát, az inkább csináljon egy multi-level-marketing-vállalkozást, ott valóban a pénzről szól minden.

Az ég áldjon már meg, a coaching nem spiri hókuszpók, ezt azért illene tudnod.

Egyébként meg, ha minden szar a választott szakmádban, akkor miért kezdtél bele? Ilyen hozzáállással te ebből soha nem fogsz megélni, mert folyamatosan másokra mutogatsz, hogy te miattuk nem tudsz úgy dolgozni, ahogy te szeretnél.

"Ha már valaki itt említette, hogy vállalkozói szemlélettel gondolkodjak. Szóval szerintem erős érzésem van abban, hogy eléggé külföld lesz majd a vége, ahogy a többi ismerősömnek is."

Miért, szerinted külföldön nem lesz konkurenciád? Külföldön nem dolgoznak más, segítő szakmát folytató emberek? Külföldön nem kell adózni? Külföldön nem kell az ottani előírásoknak megfelelni? Külföldön szerinted nincs nagyobb igény a késő délutáni rendelésre? Amúgy melyik nyelvet beszéld anyanyelvi szinten? Mert anélkül nehezen fogsz tudni dolgozni a szakmádban.

"kíváncsi lennék ezekre a válaszolókra, hogy egyébként mire fel nekik ez a nagy osztom az észt mániájuk."

Nem nagyon szokásom az észosztás, de neked rettenetes a hozzáállásod, ezért szúrt szemet a kérdésed. Mondom ezt azon az alapon, hogy eredetileg én is segítő szakmában dolgoztam, de már amikor a BA-t elkezdtem, tudtam, hogy nagyjából mire számíthatok a diplomammal, amikor meg az MA-t kezdtem, már pláne tisztában voltam azzal, hogy klinikai szociális munkásként milyen lehetőségeim lesznek, és nem azon vergődtem, hogy minden szar, és bezzeg más, alacsonyabban képzettek miatt nekem majd nehéz lesz. Másrészt dolgoztam külföldön is, jelenleg pedig kb fele fele időben lakom két országban, és tudom, hogy azzal a mentalitással, amit itt előadsz, neked nem sok jövőd lesz. Amúgy nagyon sok pszichológussal volt szerencsém együtt dolgozni, hát egyikük sem a te hozzáállásoddal jutott előbbre.

Honnan veszed, hogy több van ezekből az emberekből? Általánosítasz. Ilyenek mindig is voltak, vannak, lesznek, és részben örülni is lehetne nekik. Itt egy másik nézőpont:

-Ha minden ember minden problémájával pszichológushoz szeretne fordulni és tanácsadási vagy terápiás folyamatot kezdeni (valljuk be, nincs olyan akinek ne lenne szüksége rá), akkor egyszerűen nem tudnának kihez fordulni, nincs annyi szakember.

-Csak akkor lehet sikeres egy ilyen folyamat, ha azt a kliens/páciens is szeretné, motivált, "hisz benne", e nélkül nem lehet ráerőltetni azt senkire.

-Az emberek sokfélék, más lehet jó megoldás nekik. Mielőtt általánosítanál, legalább utána nézhetnél, hogy mit csinál egy coach, vagy valaki aki például nlp-vel dolgozik (nem is értem, hogy miért sorolod ide).

Ha valaki hisz valamiben megjelenhet a placebo hatás, ami lehet, hogy az adott problémját éppen megoldja, és pont csak annyira van szüksége. Egy egyszerű példa: Marika néni elmegy a jóshoz, miután elvesztette a férjét, ahol elköszön szellemétől. Marika néni ezután megnyugszik, sokkal jobban érzi magát. Marika néninek pont erre volt szüksége. Ezek alapján mondhatjuk, hogy nem segített neki? Nem. Hogy egyértelműen pszichológusra vagy gyászfeldolgozási tanácsadóra lett volna szüksége, vagy hogy azok nagyobb jobb, egyszerűbb segítséget nyújtottak volna? Nem. Hogy minden ami nem tudományos vagy pszichológia, rossz vagy ártalmas? Nem. Etikai kérdéseket felvetnek? IGEN, IGEN, IGEN!

A kérdésedben számomra az az aggasztó, hogy a dühöd nem az etikai aggályokra, hanem mintha csak a pénzkeresésre irányulna. Jó hír neked: akár BA-val is csinálhatsz "alapszintű pályaválasztási vagy munkaügyi tanácsadást", stb... illetve előtted is nyitva áll az út, hogy reikiri mesterként keresd a kenyered, vagy jósolj... :D De ne feledd, hogy attól még, hogy ezzel keresnek pénzt, a lelkiismeretükkel is maguknak kell elszámolniuk.

Szerintem át kellene gondolnod, hogy mi a valódi célod, mit szeretnél majd a jövőbeli munkádtól, mik a motivációid. Lehet, hogy alapszakosként most realizálódott benned a valóság, hogy milyen sok év ez a szakma, és mennyi befektetéssel jár, és csak dühös vagy. Valószínűleg mindenki megtapasztalja ezt aki erre a pályára lép.

Ha a fő motivációd, hogy szeretnél sok pénzt keresni gyorsan (mondjuk 10 éven belül), akkor lehet, hogy ajánlatosabb más pályát keresned.