Mi volt az a legemlékezetesebb szituáció, ahogyan munkahelyeden megaláztak valaha?

Biciklivel mentem be dolgozni és rengeteget tekertem, kb 35km-ert.

Sajnos elfelejtettem váltóruhát vinni, így a napközepére elég szagos lettem.

Amikor beszálltunk a liftbe az egyik kolléga igen erősen utalt rá, hogy büdös vagyok, a többiek néma csendben álltak... Ami fájt az egészben, hogy ez egyszeri eset volt. A körülményeket se tudta... Viszonylag hideg időben volt ez, így eléggé átizzadtam a cuccaimat, mert felvoltam öltözve rendesen...

Azóta alig járok be az irodába, mert kb. teljesen remote is dolgozhatok.

Főnök és a kollégák. Pályakezdő voltam és tapasztalatlan, elmondtam az interjún, hogy sokat kell tanulnom, de igyekezni fogok. Ment a jopofizad akkor és a bólogatas, hogy "persze, persze". Aztán eltelt 2-3 hét kibeszeltek, majd a "főnök" leült velem, hogy senki sem elégedett. Én megkérdeztem, hogy miért nem jelezte nekem senki, pont az ellenkezőjét hallottam.

Mondtam neki, hogy akkor felmondok, úgyis próbaidőn vagyok, nem akarom senki idejét rabolni, ők se rabolják akkor az enyémet... Aztán elkezdtek könyörögni, hogy a másik telephelyre menjek át - mivel alacsony volt az önértékelésem belementem. Tudom, jó nagy hülye voltam... A másik telephelyen jó volt nagyon, de ez az egész megpevsetelte a sorsomat a cégnél, a főnök bunkón viselkedett velem. Végül 8 hónap után felmondtam, ő megfenygetett, megalázott, hogy senkinek sem fogok kelleni stb. Fizetésemet visszatartotta, csak akkor utálta át mikor az ügyvédem jelentkezett nála...

Sokat tanultam az ügyből, nem lett igaza, hogy senkinek sem fogok kelleni. Összeszedtem magamat és végül: presztízs munkahelyem lett, kimagasló bérrel és 13 és 14. Havi plusz bérrel. ;)

Új munkahely, bérszámfejtő állás. Négyen voltunk az irodában, 1 nagy főnök, 2 műszakvezető és én. Mindig más néven hívott a nagyfőnök. Kijavítottam, hogy xy a nevem. Röhögött, és azt mondta:" szerinted érdekel itt valakit, hogy téged hogy hívnak?"

A másik két féreg is röhögni kezdett.

Töröltem az addigi összes munkámat, lementem a biciklimhez és hazamentem.

Egy építkezési vállalkozásnál dolgoztam. Fizikai példákat kellett volna megjegyeznem, amit nem tudtam, mert sohasem volt az én műfajom. Egy számítógépes rendszert a főnöknek kellett volna megtanítania, amivel korábban sohasem találkoztam. (Az SAP-ről lett volna szó.) A főnök mondta, hogy nincs ideje betanítani, mert addig ő nem tud profitot termelni. Mindenféle hülyének, életképtelennek és nagy rakás szerencsétlenségnek lehordott, és azt mondta, bárhova megyek, úgysem fogok kelleni munkahelyre. Továbbá mindig azon rugózott, hogy a tanári állásaim csupán néhány hónapig tartottak, és azt mondta, nem is tudja, hogyan vizsgáztam le. A megfogalmazásaimba is szünös-szüntelen belekötött.

A másik egy kolléganő, akinek 3 fia volt, azt mondta, hogy mi nő létünkre kevesebbet érünk. Sőt azt is mondogatta, hogy gyerek mindenkinek kell, holott tudta, hogy én nem akarok gyereket.

Pszichoszomatikus tüneteim lettek ettől a munkahelytől. Valamivel több, mint egy hétig bírtam, aztán végül búcsút intettek nekem.

Főnököm alázott meg elég rendesen. Mivel rühellek és gyűlölök dolgozni, ezért természetesen olyan munkát vállaltam, ahol teljesen egyedül lehetek az irodában, egy külső telephelyen a többi munkatárstól.

Emiatt voltam olyan bátor, hogy hiába tartott 16:50-ig a munkaidő, én simán leléptem 14:00-kor. Ezt így űztem egy jó ideig, majd egyszer reggel az irodámba tiszta erővel kopogtatott a főnök, amikor ajtót nyitottam neki akkor vér vörös fejjel és lihegéssel leült az egyik székre és nagyon durván kioktatott, hogy mégis kinek képzelem magam a tetteimért és hogy meg ne hallja mégegyszer, hogy én ilyet merek csinálni xD Mondanom sem kellett az egész épület hallotta az ordítását és nagyon ciki volt.

Egy projektvezető:

Első bemutatkozásunkkor nem fogadta a kézfogásomat. Később női néven szólított, az előttem ott lévő kolléga helye miatt. Volt olyan, hogy "kórosan túlsúlyos kollégaként" jellemzett, holott nem vagyok az.

Volt, hogy a konyhában ettem, erre bejöttek a többiekkel, annyit nem mondtak, akadjon a torkomon, ott kezdtek pofázni meg kávézni körülöttem. Mint kiderült enni szerettek volna, de mivel a külső széken ültem nem tudott beülni a kedves kolléga.

Így megjegyezte, hogy "majd leülök, ha EZ észreveszi magát", ahelyett, hogy mondjuk normálisan, emberként megkért volna, hogy álljak fel. Fogtam, földhöz b_sztam a kaját és kimentem, elmentem haza.

Egyszer volt valami amin beszólt, nem is emlékszem mi volt, de magánügyi dologban kezdett a kis sleppje előtt alázni.

Ott fogtam és leléptem több hétre. Nem vettem fel senkinek a telefont, e-mailben azt mondtam, oldja meg az illető a feladataim én leszarom. Nem válaszoltam semmire. Konkrétan munkát buktunk el ezzel.

Akkor gondolom oda szóltak az illetőnek, hogy ezt nem kellene, illetve mások is sokkal inkább fellépnek ellene, nem beszéltem vele 1-2 éve szinte semmit, maximum e-mailben kommunikálunk ha valamit muszáj. Ez így nekem tökéletes.

Szakmai gyakorlaton történt, mikoris, talán a második hetemen, először találkoztam a nagyfőnökkel, ami emlékezetesre sikeredett, csak nem jó okból.

Nem volt ottani egyenruhánk, de dress code igen, amit be is tartottam, a ruhám stílusban is illett az ott elvártakhoz - erre nagyon figyeltem, mert hotelben dolgoztam, méghozzá a recepción voltam a legtöbbet. (a többi, teljes munkaidős recepciósnak sem volt egyenruhája)

Főnök megjelent a barátaival, bemutatkoztam nekik, már amennyire sikeredett, mert szinte azonnal leszúrt, hogy "milyen pocsékul vagyok felöltözve, ő ilyent többet nem akar látni, mert ez egy nívós hely, ilyen göncnek helye itt nincsen". (A nadrág felé mutatott elsősorban.) Csurig volt a lobby, vendégek is hallották, páran közben (mint utólag kiderült) rám is vártak.

Teljesen megsemmisülve éreztem magam, velem kiabálni sem szoktak, pláne nem úgy beszélni.. meg annyi ember előtt. És nem is éreztem fairnek, mert tényleg olyan ruhák voltak rajtam, amik illettek a kisfőnök leírásának.. a slusszpoén mégis az volt, hogy aznap a főnök találkozott a kedvencével is, akin nagyon hasonló nadrág volt, mint az enyém, és semmit nem szólt érte.

Lehet erőfitogtatás volt, de szörnyen megalázó volt.

Egyszer portás voltam egy gyárban. Egy műszakvezető leordított, mert nem vártam az ajtóban állva. Akkor álltam fel, amikor láttam, hogy jön be az épületbe, tehát nem várt rám. Nem tudom mi volt a problémája. Mindenféle rohadt g3cinek elhordott. Sosem beszéltek még így velem.

Vártam 3 hetet, majd éjszakásban szikével összevágtam a motorján az ülést és jól össze is karcoltam pár helyen :) Nem vette észre egyből, haza ment vele. Utána már kereshette, ki volt 😂

A fiát meg mindig megszondáztam, egy perc késésért is felírtam. Ki is rúgták egy hét után.