Ki mit várhat el jogosan egy ilyen helyzetben?

Adott egy kisvállalkozás. Az egyik alkalmazott beajánlja az enyhe ért.fogy. rokonát. A vezető felveszi a rokont, azzal a feltétellel, hogy a fogyatékosság nem akadályozhatja a munkát és ezért az a dolgozó felel, aki beajánlotta. Az illető onnantól mindennap egyfajta kommunikációs csatornát játszik a főnöke és az ért.fogy rokon között. Hamar kiderül, hogy a főnök egyedül nem is volna képes kezelni, ezért a következőt kéri az alkalmazottól: Csakis egyszerre menjenek szabadságra ő és az ért.fogy. rokon. Az alkalmazott jelzi ezt a kérést a rokonának szűk családja felé. Szól arról is, hogy neki már lefoglalt nyaralása van a férjével. A család azonban nem rugalmas, mert ők is egy adott időpontban nyaralnának. Visszautasítják, hogy ők alkalmazkodjanak, mert szerintük az ő gyerekük is ugyanolyan értékes munkaerő és ez a kérés megalázó. A két tűz közé szoruló alkalmazott úgy érzi, sokat várnak el tőle. Úgy véli, a férjével közös nyaralást a nagy családnak tiszteletben kéne tartania és úgy érzi, nem értékelik eléggé, amit az ért.fogy. rokonért tesz. A főnök szintén úgy érzi, hogy egy hatalmas szívességet tesz. (Azzal hogy felvette az ért.fogy. rokont.) A szívesség pedig az alkalmazottjának szól, nem annak családjának, ezért a hálás magatartást is tőle várja el. Jelen esetben azt, hogy oldja meg az azonos időpontban kivett szabadságokat, mindegy hogyan.