Hogyan küszöböljem azt ki ha mindenhol van egy fúró, mobbingoló kollega, es az állit maga mellé másokat?
Általában munkahelyen egy kollega aki jóban van a vezetéssel, vagy teljesen be van fészkelve a céghez, kezdi a fúrásokat mobbingot vagy rosszindulatú pletykákat, és valamiért a többi felsorakozik mellé.
Ha szakmailag jó vagyok, vagy megdicsér a felettes, elkezdenek utálni. A vezetés sem áll mellém.
A mostani helyemen már úgy kezelnek szinte mint vmi "csicskát" folyamatos a terror, beszólások, kibeszélések.
Pályázok más helyekre, de szerintem mindenhol vannak irigyek, vagy kisebbségi komplexusos emberek vagy nárcik.
És mivel ezek a frusztrációikkal meg ezekkel csak utálatot váltanak ki belőlem, azt sem tudom megcsinálni hogy kedves jópofizós vagyok velük mert ha az is vagyok, ezek attól mégjobban utálnak ha kedveskedem, vagy normálisan tudok beszélni.
Szóval pályázok, nagyon remélem hogy felvesznek máshova, de kétlem, hogy máshol csak normális munkaerő lenne és lennének sérültek.
Eszközöket kell szerezni az életre. Asszertív és határozott hatarhúzás.
Tanfolyamok is vannak rá. De ezt belőled kell kiaknázni. Nem fogja itt senki sajnos megmondani. Bár így működne. Az élet mindig szembe fog jönni.
4#: Annyira jók ezek a "gondolatok".
Miért? Baj az, ha valaki nem áll be a sorba és kamuzik, harácsol, lejmol, hazudik, átver másokat?
A magyar egy nagyon harcoskodó nép, csak önmagával nem tud sosem mit kezdeni...
Kisebbségi komplexusos vs normális emberek közt nem az utóbbival van probléma hanem az előbbivel.
Hiába próbálnám is kompenzálni a komplexusukat, pl mondok neki pár jó szót, éreztetem hogy elfogadom a véleményét, normális vagyok vele, udvarias, hogy ne jöjjön elő vmi sérülése kisebbrendűsége, mégis előjön. Ha nem akkor es ott, akkor másnap másért.
Néha már azt érzem hogy diliházban dolgozok betegekkel és ugy kell beszélnem mint vmi pszichológus, hogy ne ugorjanak rám széttépni a betegek.
Rengeteg energiám elvonja a munkáról hogy sérültekkel küzdök hogy jó napja legyen, es ne essen nekem.
Mert te sprintet próbálsz futni egy maratonon. Tanács egy másik tökéletesség mániástól: kicsit kevésbé eszeveszetten hajts, ez nem iskola, nem kapsz semmilyen érdemjegyet ha minden nap 100%ot teszel le az asztalra, és ha körülnézel, a többiek is olyan 70-80 között dolgoznak.
Máshol is mondták már, hogy "ez iroda, nem mentünk életeket". A melóhelyek nagy részén nem csináltok semmiféle eget rengetõt, csak ketyeg a gépezet.
Ha túlteljesítessz, azzal nem nyersz semmit, csak több melót kapsz, meg megemeled a lécet amit mindenkinek teljesíteni kell, mert olyan nincs hogy egy fogaskerék csak önmagában pörög gyorsabban.
Ebbe a pörgésbe pedig ki lehet égni, és akkor nem fogsz tudni még átlagosan se teljesíteni. Azokat a céges követelményeket amiket látsz kiírva, az esetek nagy részében valami vezetői meetingen álmodták meg mint etalont, de ez ennyi, valami pénzeszsák vágyálma.
Ezt mindenki tudnja. Emiatt érzik furának, ha valaki túlságosan teper, és ezért érzik fenyegetve magukat. Mert ha mindenki ennyire keményen dolgozna, nem kapnátok mind magasabb fizut, csak ez a hajtás lenne a norma.
Szóval ez a tanácsom. Ne akarj sziporkázni és ne legyél túlbuzgó, tedd meg becsülettel amit mindenki más megtesz körülötted, de aztán ennyi.
Nem vagyok túlbuzgó, kimászkálok szünetekre is. És természetesen nekik az is baj.
Ha ülök, ha állok, ezek mindenbe képesek belekötni.
Jó, most már elmérgesedett a helyzet, lehet ezen a helyen egy pötscs mindnenki.
Lépj tovább.
Az nem lehet, hogy annak ellenére túlteljesítessz, hogy ez nem tudatos, és nem is veszed észre?
Mert ha ez a minta ami jellemző, azt mondod emiatt utálnak, akkor lehet ez van a fejekben.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!