Hogy éreztétek magatok mikor terhesek lettetek és a munkahelyen bekellett tanítani az utódot a helyedre?
Nagyon régóta vártunk a babára és végre sikerült. Nagyon örülünk. Ez az első munkahelyem, már 15 éve vagyok itt. Szeretek itt dolgozni, családias hely, jók a munkatársak, jó a főnök.
Novemberben szülök és most felvettünk egy ismerőst a helyemre. Nagyon rossz érzés van bennem, rossz betanítani. Lesz egy céges program ahová a főnökkel èvek óta ketten járunk, most aki 1 hete van itt, jön velünk. Aki még az sem biztos itt marad, megállja a helyét.
Nektek erről mi a véleményetek kívűlállóként? Én vagyok fura, van normálisak ezek az érzések?
Én azt gondolom, de már írtam, hogy féltékenység, ami önbizalomhiányból fakad. Egyrészt a komfortzónádból lépsz ki, 15 évig egy helyen, most gyökeres változás. Plusz ugye van is utódod, pótolható vagy. Ezek olyan érzéseket táplálnak benned, hogy elég jó vagy-e, mi lesz ha vége a babázásnak, vissza tudsz-e menni, a másik jobb lesz-e nálad. Fogsz-e kelleni, elég volt-e 15 év, hogy megfelelj, vagy ilyen könnyen el lehetsz felejtve.
Ez érzelmi intelligencia, sok trauma eredménye. Dolgozz magadon, a baba érdekében. Ilyen gondolkodásmódot nem szerencsés örökölni.
Nem az a gond, amiket gondolsz, hanem az, hogy ennek ellenére képes vagy etikusan bánni a környezettel, mi hagyja el a szádat.
Az utód meg fogja állni a helyét, te reméled mélyen azt, hogy nem.
11
Nem vagyok önbizalom hiànyos. Soha nem is voltam az. Egy olyan ember típus vagyok, aki amibe belefog nagyjából mindig sikeres. A másik biztosan nem jobb nálam mert az egészségügyből jön a mezőgazdaságba. Sajnos esélye sem lesz csak úgy beülni a helyemre, és pótolni. Nem egyszerű ebbe beletanulni, úgy hogy semmi fogalma nincs a mezőgazdaságról. Nulla. Attól viszont félek, hogy tanítok meg mindent mert olyan sok rétű a dolog. Biztos hogy vissza tudok jönni majd ha akarok. Ez rajtam fog múlni.
Semmilyen trauma nem ért engem. Jó gyerekkor, jó házasság, jó munkahely.
Nem jó az ok fejtésed. Ebből semmi nem igaz rám.
Így utólag azt mondom, hogy csak rossz napom volt amikor kiírtam a kérdést, mert semmi mélyebb dolog nincs mögötte amiket írtál.
Egyszerűen csak szoknom kell, hogy terhes vagyok, új szakasz kezdődik majd az életemben. Ha már nehéz lesz a munka ( mert egyenlőre nem az) akkor biztos könnyebb lesz a munkát elengedni. Addig van még pár hónapom.
Amúgy nem sértődtem meg ezeken a dolgokon amit írtatok, akkor is ha nem vagyok se féltékeny, sem önbizalom hiányos. De azért megerősítettek abban, hogy az a normális hogy abbahagyom a munkát majd aztán a gyerekemnek töltöm az időt.
Megmondom őszintén tegnap ezeket a hülyeségeket pont a férjem rakta belém. Mondtam is neki, hogy hülyeségeket mond. Este ő is átgondolta.
Egyszerűen néha az idegenek kívűlről másképp látják.
Sajnálom.
Igen, ezzel nem tudok vitatkozni. De az is, hogy tanácsot mindenki csak a saját megélései, tapasztalatai, hite alapján tud adni. De ugye mi mégis kik vagyunk, hogy bármit is megmondjuk neked, hiszen nem is ismerünk.
Nagyon fontos az önismeret, nagyon fontos mélyen magadba nézni, hogy mégis miért érzed ezt, amit a fő kérdésben írtál?
Jól értem, hogy a férjed miatt íródott a kérdés? Ő gondolja, hogy a másik lehet nem fog megfelelni, és neki nem tetszik, hogy egy hét után már a főnökkel céges programozik?
Ez baj. Ha így el tud bizonytalanítani, és olyan érzéseket akár beléd beszélni, ami nincs.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!