Ez bunkóság a kolléganőim részéről, vagy teljesen normális?

"Soha egyetlen egyszer sem vett észre, vagy köszönt a buszon, vagy a megállóban, vagy a munkahely és a megálló közötti szakaszon."

Te, mivel észre vetted köszöntél neki. Mi a kérdés?

“ Engem is idegesítene, ha valaki odajönne hozzám dumálni, amikor én csak a nyugalomra vágyok. De könyörgöm, egy szemkontaktus és köszönés szerintem alapvető udvariasság lenne.”

Az a baj, hogy sokan a köszönést úgy értelmezik hogy van kedved cseverészni hosszasan.

Ez egy nagy cég, ahol dolgoztok? Azt írod, nem is közvetlenül kolléganőd.

Nem lehet, hogy udvariasságból a munkahelyen köszön, mert helyszínhez köti az arcodat, de olyan sok emberrel találkozik nap közben, hogy csak szimplán nem jegyez meg?

Vagy éppen a zenehallgatással próbál kikapcsolódni munka után?

Gondolom, akikkel beszélget, azokkal barátibb kapcsolatot ápol, rólad meg nem tudja, hogy nem kell-e 20 perc small talkot folytatni, ha köszöntök. Mert van, aki ezt így értelmezi. Írtad, hogy nem, de nincs a homlokodra írva, és ha nem ismer, nem tudhatja.

Örökre belevéste magát a szívembe az a kolléganőm, aki egyszer leült mellém a végállomáson a buszon, és kivettem a fülest, azzal a gondolattal, hogy fck, most lőttek a 20 perces nyugis zenehallgatásomnak, pedig ez még be volt tervezve. Majd annyit mondott, hogy "ne haragudj, én nem szeretnék most beszélgetni". Isteni volt. Azóta, ha együtt kezdünk vagy végzünk, gyakran direkt leülünk egymás mellé, és szólunk a másiknak, hogy tegye csak vissza a fülhallgatót, továbbra sem fogunk dumálni. Nem azért, mert bármi bajunk van egymással, hanem munka előtt még kell az a 20 perc, munka után meg már nagyon kell az a 20 perc magunknak.

#6

Nekem másfél óra a hazaút, van (nem közvetlen) kolléga aki az egészet végigpofázza ha meglát és ráköszönök. Szóval bujkálok előle 😅