Miért nem hagynak békén?

Kb 5 éve dolgozom a jelenlegi munkahelyemen és az utóbbi időben magánéleti problémáim voltak amik miatt közömbös lettem a munkahelyemen is. Eddig sem voltam nagyon aktív a munkahelyi társaságban ,csak bementem és elvégeztem a dolgomat ennyi. Nem pletykáltam ,nem csináltam semmi mást a dolgomon kívül. Meguntam ,hogy azok között az emberek között vagyok nap mint nap és belekezdtem az egyetembe ,hogy kiszabadulhassak ebből a primitív közegből és nagyobb hasznát vehessem a tudásomnak. Eleve úgy érzem ,hogy én nem ahhoz a közeghez tartozom amiben jelenleg vagyok. A diplomáig még van 2 évem. Rendesen számolom a napokat ,hogy mikor lesz végre meg a diplomám és szabadulhatok ebből a rémálomból. A problémám az ,hogy mindenki megtalál hiába kerülöm az okoskodó embereket és ez már nagyon kihat a hangulatomra ,közérzetemre. Legyen az a felettesem vagy egy takarító vagy egy büfés ,valahogy mindenki csak ossza az “észt” ,hogy mit hogy csináljak és most már azt érzem elég. Amikor megkérem őket ,hogy ha valami problémájuk van a viselkedésemmel vagy a munkámmal akkor tegyenek hivatalos úton panaszt és kivizsgálják az esetet. Persze senki sem tesz hivatalosan panaszt csak nekem magyaráznak.

Etikailag próbálok mindent betartani amennyire csak lehet ,illetve a munkaköriben leírtaknak is eleget teszek szóval nem értem miért találnak meg ezek az emberek. Miért szeretnek úgymond piszkálni? Miért nem tudnak békén hagyni, ha én egy rossz szót sem szólok hozzájuk? Miért kell elrontani a napomat azzal ,hogy vad idegen “munkatársak” osszák nekem az “észt”?

Miért viselkednek így az emberek?

Más is van ezzel így ? Hogy lehet ezeket az embereket lepattintani úgy ,hogy továbbra is látom őket nap mint nap és ne kelljen gyomorgörccsel bemenni munkába ?

A magánéleti problémát azért említettem meg mert elképzelhető ,hogy ezáltal én is érzékenyebb lettem.