Baj, ha valaki titokban mélységesen lenézi a munkatársait?

Nem gyárban dolgozom, de van 1-2 munkatársam, akikkel közös feladatot ellátva néha eszembe jut, hogy ide ezek szerint az is elég, ha van pulzusod, már felvesznek. Ettől én még egyik munkatársam se nézem le - és ezt ők is érzik, tőlem mernek kérdezni, segítséget kérni, ha valamit nem értenek, de van pár ember, akiktől nem. Ők sem vezetők, vagy extrák, ugyanazt csináljuk, de fenn hordják az orrukat, lekezelik az újakat, hogy ők semmit se tudnak (honnan tudnák, ha nem magyarázzuk el nekik, ha nem válaszolunk a gyakorlottként már triviálisnak tűnő kérdésekre), azt hiszik, jobbak, elfelejtették, milyen kezdőnek lenni. Olyanokon is látom ezt, akik velem együtt léptek be, és ez szomorú.

Persze van, aki menthetetlenül buta, de az nem segít rajta se, ha bunkó vagyok vele, majd előbb-utóbb rájönnek, vagy ő maga rájön, hogy nem megy ez neki, és akkor kirúgják, vagy felmond.

Meg azt a jelenséget is tapasztalom, mikor valaki jóban van valakivel, és külön az ő kedvéért létrehoznak egy pozíciót, és az az ember, aki addig normális volt, bár már ott is látszottak az öntelt tendenciák, de még nyugodtan mondhattam neki, hogy figyi, ezt vagy azt a jövőben pls ne csináld, mert rám nézve megalázó, azt akkor még, mikor egy szinten voltunk, értette és elfogadta. Most, hogy felettünk áll, velem ugyan soha nem kezdett ki (de ennek szerintem az az oka, hogy mikor egyszer, még az előléptetése előtt megpróbált vállalhatatlan stílusban leoltani, akkor elmondtam, hogy még egy ilyen, és jelentem a közvetlen felettesünknek), soha nem állt belém, de a közvetlenség elveszett, és úgy kér számon hülyeségekért másokat, meg osztja az észt újabbaknak, mintha a seggéből kelt volna fel a Nap. Rendkívül szánalmas ezt látni.