Nem hitted el magadról hogy képes vagy helyt állni egy pozícióban, de végül sikerült. Volt már ilyen veletek?

Nekem nem munkában volt ilyen, hanem kötelező szakmai gyakorlatom alatt.

Eleve alul is értékeltem a képességeim, nem is bíztam magamban kellően, szóval, amikor az első pillanattól kezdve keményen belecsaptunk a lecsóba, olyan feladatokat kaptam, amiket a régebb óta ott dolgozók, akkor eléggé tartottam attól, hogy csalódást okozok, nem tudok helyt állni.

Nekem meg ugye addig tapasztalatom sem volt, és hirtelen tényleg sok elvárás irányult felém, és ezek miatt is volt bennem egy plusz stressz. Arról nem is beszélve, hogy minden téren ismeretlen terep volt, nem ismertem ott senkit sem, az egyetemre sem szerettem volna szégyent hozni.

Végül, szerencsére, hamar bele is rázódtam, és nagyon meg voltak velem elégedve. Szemtől-szembe is dicsértek, az értékelésemre is hihetetlenül pozitívakat, kedves dolgokat írtak, felpontoztak, a munkatársaimmal is kifejezetten jó kapcsolat alakult ki, a főnökök is dicsértek, pedig aztán nekik ez sosem volt szokásuk (az ottaniak szerint).

Nagyon sokat adott nekem az a pár hónap, minden téren. Igazából magasabb pozícióban is dolgoztam ott, mint egy "mezei gyakornok", szóval tényleg sokat kaptam attól a helytől.