Nem hitted el magadról hogy képes vagy helyt állni egy pozícióban, de végül sikerült. Volt már ilyen veletek?

Volt, a vasútra mentem járművezetőnek, ráadásul nőként. Sokszor éreztették is ezt velem. Egyéb okok miatt sajnos el kellett jöjjek, de imádtam.

Majdnem. Kb a legjobb jelentkező lettem volna, cégen belül, egyedul releváns tapasztalattal, de nem vágtam bele. Utolag kiderűlt hogy tamogattak volna a vezetosegből, es csak arra várták hogy jelentkezzek.

Nekem egyszer volt egy gyárban. Egy év után engem kértek meg az adott terület műszakvezető helyettesének. Előtte én teljesen elvoltam a saját buta világomban, mint gyári melós, és eszembe nem jutott volna, hogy valaha én lehetek valahol vezető. Amikor felkértek, akkor nagyon meglepődtem, és bele se gondoltam igazából, hogy ez mivel jár, de elvállaltam. Az akkori műszakvezetőm próbált is volna engem megszívatni betanítás során, kicsit úgy éreztem, mintha feltené tőlem a pozícióját, mert egyébként ügyes voltam benne. Aztán jöttek mindenféle kavarodások, és úgy alakult, hogy valóban a helyére kerültem (3 hónap után), és helyettes nélkül hónapokig én vezettem a területet. Sokáig nagyon stresszes és ideges voltam, féltem, hogy nem vagyok elég jó, vagy valamit elszúrok. De a főnökeim egyébként nagyon rendesek és segítőkészek voltak, és a kollégákra is tudtam számítani (annak ellenére, hogy világi nagy patkány társaság volt ott évekig). Aztán pár hónap után azt vettem észre, hogy igazából semmi extra nincs az egészben. A társosztályok vezetői is ugyanolyan csicskák, mint bárki más, a legtöbbjük nem is értett ahhoz, amit csinálnak, nem egyszer kerültünk kellemetlen szituációba, mert én jobban tudtam az ő munkájukat, mint ők maguk... Szóval elkezdtem kicsit kevésbé túlmisztifikálni a magasabb pozícióban lévő embereket, és rájöttem, hogy mindenki ugyanolyan hétköznapi ember, mint én. Ezáltal magabiztosabb is lettem, és így a munkám is sokkal könnyebben ment.

Sajnos nálam az ellenkezője volt. Azt hittem, meg tudom csinálni, de nem sikerült. Nem szívesen emlékszem vissza.

#6 Nem szívesen idézem fel, régen történt. Későbbi férjem biztatására (meg a magasabb fizetésért) elvállaltam egy művezetői beosztást. Menetközben aztán rájöttem, hogy nem nekem való, egyre rosszabbul bírtam. Nagy volt a felelősség, az állandó idegeskedést az egészségem is megsínylette. Végül beláttam, hogy nem megy, és kértem, hogy helyezenek vissza a korábbi munkakörömbe. Nagy csalódás volt, mert ellhittem, hogy képes vagyok rá. (Építőipari cég volt.)

#helyezzenek

#elhittem (nyavalyás tablet)

Igen, volt, bár nem felvétel, hanem előléptetés (tehát az addig cégnél csak magasabb pozíció).