Felmondanátok ebben az esetben?

Probalj meg kedvesen szeretettel törödéssel közelíteni a legádázabb kollegád felé is, aztán majd láss csodát kedvesek lesznek.

Tanulj szocilaizáciot

Én megpróbálnék előbb változtatni a kollégákkal való viszonyomon. Néhány apró, barátságos gesztus csodákra képes.

Nem kell állandóan mások kegyeit keresni, mert az is bosszantó lehet. De néha egy kis házi sütit ha beviszel, ha néha megdicséred valaki ruháját, frizuráját, stb, máris másképp tudnak viszonyulni. A humor is sokat segíthet oldani a feszültséget, illetve barátságosabbá válni mások szemében.

Én alapvetően olyan ember vagyok, aki jóhiszeműen, és szeretettel viszonyul mindenkihez szinte, és nagy átlagban úgy bánnak veled, ahogy te is bánsz másokkal. Ez nem csak egy mondás, hanem tényleg így van. Sokszor előfordult már, hogy valakit kritizáltak a háta mögött, hogy milyen undok, rosszindulatú, stb. Én meg sokszor csak csodálkozom, hogy miért mondjátok, hát velem olyan kedves meg segítőkész mindig. Lehet, hogy azért, mert míg a többiek már eleve így állnak hozzá, hogy ő undok, hát az is lesz. Én viszont úgy állok hozzá, hogy ő kedves, én kedves vagyok vele, és így ő is kedves lesz velem. Ennyi, meg meg kell adni a tiszteletet egymásnak.

Nekem ez világ életemben mindig bevált, akár rendőri ellenőrzésről, akár kollégákról, akár vadidegenekkel való kapcsolódásról volt szó.

Szóval ne úgy állj hozzá, hogy gonoszak, hanem úgy, hogy valószínűleg nagy rajtuk a nyomás, és valakin le akarják vezetni, valaki fölé akarnak kerekedni, hogy ne magukat érezzék a leggyengébb láncszemnek. Tipikus emberi reakció, de az állatvilágban is ez van. Így állj hozzá, és intézd úgy, hogy rád partnerként, ne legyőzendő ellenségként nézzenek.

#5-ös voltam, mesélek még egy példát. Egyszer egy munkám során emelőkosaras autóról kellett fotóznom. De az emelőkosaras autó nem miattam volt a helyszínen, hanem kandelábereket szereltek a segítségével. Amikor az ott dolgozó melósok megtudták, hogy hozzám is alkalmazkodniuk kell, elkezdtek szentségelni, hogy így lassabban fognak haladni. Így indult a közös munka. Mondtam nekik, hogy engem elég akkor felemelni a daruval, amikor ők még a földön szerelik össze a cuccot, de nem igazán hatotta meg őket, de megcsinálták azért, amit kértem.

Eljött a dél, megkérdeztem, hogy nekik van-e ebédszünetük, mert én hazaugrok kajálni. Mondták, hogy nekik nincs. Volt a közelben egy kisbolt, ahol vettem 1 kg sajtos pogácsát, meg 2 nagy üveg kolát, és odavittem nekik, hogy egyenek valamit, mert közben kiderült, hogy helyismeretük se volt, hogy boltot merre találnak. Aztán hazamentem kajálni, majd mikor visszajöttem, arra lettem figyelmes, hogy teljesen másképp viszonyulnak hozzám, kérdezgetik, hogy nekem hogy jó fotózni, hol álljanak meg. Majd az autó vezetője külön odajött, hogy ha lejárt a munkájuk, akkor ő marad, és oda megyünk a kosaras autóval, ahova akarom, hogy jó képeket tudjak csinálni.

Én esküszöm nem azért vittem nekik a pogácsát, hogy jobb fejek legyenek, csak rosszul éreztem volna magam, hogy én hazamegyek enni, nekik meg se idejük, se lehetőségük a feszített munkatempó miatt.

Édesanyám mindig azt mondta a pénz nem minden…

Idővel a stressz és a rossz közérzet ki fogja kezdeni az egészséged, mint fizikálisan mint mentálisan.

Az ember ideje nagy részét a munkájával tölti (sajnos) akkor már ha ez kell hogy életben maradjon az ember, emiatt nem tud azt csinálni amit akar, ezen múlik mennyi időt tölt a családjával, barátaival, akkor már olyan környezetben kelljen ahol jól érzed magad. Te még jó helyzetben vagy, én heti 5 napot dolgozok éjszaka fizikai munkát és undorító munkatársaim vannak, DE én nem tudok váltani, ha te megteheted akkor szerintem tedd is meg, így is-úgy is jól keresel… nem lenne jobb úgy jól keresni, hogy nem rühelled az egészet?

A végén azért nem fogsz tudni bejárni mert a tested tiltani fogja neked, hányinger, hányás, levertség, mert tudja az idegrendszered hogy olyat erőltetsz rá, amit nem akar. Akkor sehogy sem keresel már pénzt mert otthon fogod nyomni az ágyat, addig cserélj szerintem amíg nem kerülsz ilyen helyzetbe, én voltam már így, novemberben infúzión voltam a kemény munka és sok stressz, kimerültség miatt. A te eseted pofon egyszerű és még mindig jobb mint az enyém. Én ha te lennék, vigyorogva váltanék.

5/8 Amit te teszel vagy tennél, szimpla seggnyalás…

Már ne haragudj, az emberek ennél gonoszabbak, csak mert felszínesen dicséred őket vagy a megjelenésük ugyan úgy rosszindulatú emberek maradnak azok akik amúgy is azok, és le is vágják maguktól is, hogy ez puncsulás, max az arcodba vigyorognak és ahogy ki teszed a lábad megy a cikizés meg a szemforgatás, mint valami szar tini filmben… naiv vagy, valószínű veled is ugyan ezt tették csak fel sem tűnt neked.

Ráadásul hol jutna eszemben ha nekem lenne ez a gondom, hogy ilyen szemét embereknek süssek süteményt ráadásul a szabadidőmben? Mint ha egy kutyának arra adnál jutalom falatot, hogy megharap másokat. Nemmm!!! Nem alázkodunk meg, csak hogy ne bántsanak, röhejes…