Hogyan lehet magunkban rendezni egy igazságtalan kirúgást?

Nem teljesen kirúgásnak mondható, mert próbaidő alatt vagyok, de a mai napon közölték, hogy holnaptól már nem kell bemennem.

A munka egy értékesítő-eladó szerű munka. 5 hete vettek fel, amiből sajnos két két kiesett, mert meghalt a testvérem, és egy hetet emiatt táppénzre mentem, illetve két ünnep közt a három napot szabadságban kivettem (volt egy napom, +a két rendkívüli). Szóval összesen három hetet dolgoztam. Az indoklás az volt, hogy szerintük nem nekem való ez a munka, nem megyek oda a vásárlóhoz illetve, hogy nekem ez nem megy. Viszont az én véleményem az, hogy az oktatás számomra az nagyon rosszul ment. Volt egy mentorom, akinek végig kellett volna engem vezetnie, ehhez képest voltak napok, amikor csak az történt, hogy álltam mint egy f*sz, és néztem, hogy ő mit csinál, mindenféle magyarázat nélkül. Vagy ha elmondott valamit, akkor gyorsan ledarálta, és elvárta, hogy ezt így mind egyből meg is jegyezzem. Elég sok tudást igénylő munkakör ez, konkrétan egy új szakma. Tanfolyam is van hozzá, csak azt februárra tették át nekem.... Szóval elvárták volna, hogy tanfolyam, és normális oktatás nélkül minden azonnal magától menjen. Ráadásul a mentortól azt a visszajelzést kaptam, hogy jól csinálom azt, ahogy mindenkihez odamegyek (annak ellenére, hogy sokszor információhiány miatt segíteni se tudtam). Mindezt úgy, hogy egy hónapja se, hogy a testvéremet elveszítettem, szóval ahhoz képest még igen aktív és kedves, segítőkész voltam (arra gondolok, hogy ilyen esetekben nehezebb a másokkal való kommunikáció). Szóval szerintem teljesen igazságtalan az érv, amit mondtak. Annyit válaszoltam erre, hogy elfogadom, ha ilyennek láttak, de az oktatást nem éreztem megfelelőnek. Erre azt mondta a HR-es, hogy direkt így lett kialakítva az oktatás, hogy lassan épüljön fel... Ebben csak az a bökkenő, hogy sehogy sem épült, hanem a legtöbb dolgot hallott információk alapján tanultam, vagy más kolléganők mutatták meg nekem, ha kértem. Valamint párom foglamazta jól meg ezt: Tehát azért rúgtak ki, mert nem végezted el, amit nem tanítottak meg, de azért nem tanították meg mert ez volt a terv.

Egyébként a kollégákkal és a közvetlen vezetőmmel semmi probléma nem volt, szerettem bejárni, és a mentorom is emberileg jó fej volt. Mivel előzőleg egy nagyon patkány társaságban dolgoztam, így duplán fáj, hogy pont egy ilyen helyről rúgtak ki.

Tudom, hosszú lett kicsit, de saját tapasztalatokra lennék kíváncsi, ki hogyan tudta ezt rendezni magában? Eléggé rosszul esett, és úgy érzem magam, mintha teljesen alkalmatlan lennék bármire is, pedig voltam már korábban évekig csoportvezető, és nem egy embert oktattam akkor az adott munkakörre, saját magam által írt tréninganyaggal sikeresen.

A leírtak alapján az év elég rosszul indult, főleg, hogy előtte sok sikertelenség ért már munkakeresés terén. Az így sem túl magas önbizalmam most még jobban megcsappant, de nem szeretnék még jobban lecsúszni lelkileg. Viszont nem tudom, hogyan is mehetnék tovább.

Köszönöm annak, aki elolvasta, és annak is, akinek lenne néhány hasznos tanácsa.